52.Fejezet
Köszönöm szépen a 4 komit az előző fejezethez és nahát, 9000+ a oldalmegjelenítés ! :) Nagyon köszönöm nektek,imádlak titeket ! ♥ Itt is az újabb fejezet remélem, tetszeni fog. :) Kérlek titeket komenteljetek, jelentkezzetek rendszeres olvasóknak ! Na kellemes olvasást,nem húzom az időt. xxx :) ui. lájkoljátok kérlek ezt az oldalt nagyon fontos lenne nekem : One Direction 4ever. Előre is köszönöm. :) xxx
Bia.~
Kétségbeesetten bolyongtam a nagy parkban. Hirtelen mobil telefonom csörrent meg. Kikaptam pulcsizsebemből és bele szóltam :
- Halló?
- Na mi a helyzet? - hallottam a telefonba Daisy hangját úgy hogy közbe Sophie kérdezősködik egyfolytában.
- Semmi..8-szor mentem körbe a parkban és a talpam kikészült.. és semmi..sehol nem láttam..és lassan haza is kéne mennem leckét írni. Még mindig a plázában vagytok?
- Úton vagyunk haza fele Louis autójában. Te pedig ne aggódj,megtalálod.
- Jó. - kinyomtam a telefont majd csalódottan visszatettem pulcsi zsebembe és addig sétáltam míg nem találtam egy üres padot. Végül már nem bírtam sétálni így a fűben foglaltam helyet. Felhúztam a két térdemet,átkaroltam majd lassan könnyek kezdtek végig folyni az arcomon. Már ez az egész jobban kezdett fájni mint az előtt. Itt van Harry tőlem egy karnyújtásnyira és semmi..és még jobban hiányzik mint eddig. Igen elszúrtam.. vagy csak direkt elkerül mert ennyire haragszik rám. Fáj az a tudat hogy valahol itt van..csak én nem találom..pedig annyi mindent elmondanék neki. Legfőképp azt hogy szeretem. Egyre jobban potyogtak a könnyek végül már elég hangosan szipogtam. Dühös voltam és csalódott..Dühös magamra mert egy idióta vagyok és csalódott mert nem találtam sehol sem Őt. Akárhova nézek ő jut eszembe. Ahogyan mosolyog..ahogy nevet..ahogy a haját piszkálja.. ahogyan ügyetlenkedik az óráimon..ahogy hozzá bújok a Nando's-ba.. Legszívesebben most kifutnék a világból egyesegyedül. Ültem és csak sírtam. Hangosan szipogtam és könnyeimtől már alig láttam. Bár itt lenne. Megkönnyebbülnék ha már csak látnám. Hogy átöleljem..bár itt lenne.. Jobbnak láttam ha hazamegyek és otthon sírom ki magamat. Feltápászkodtam beletöröltem arcomat pulcsim ujjába majd futásnak eredtem. Senki se lásson engem..reménykedtem egy kicsit is és azt is elvesztettem. Tényleg igaz az a mondás hogy a remény hal meg utoljára...mert bennem meghalt. Egyre gyorsabban futottam majd a park kijáratánál a földre kerültem. Neki mehettem valakinek.
- Ne haragudj jól vagy? - segített föl egy fiú a földről majd egy padra ültetett. Arcát nem annyira láttam mert kapucnit viselt.
- Persze. Azaz kicsit fáj a fejem,de semmi bajom. Az én hibám. Nem vagyok túl jó passzban és egy fiút kerestem. - mondtam majd a fejemhez nyúltam.
- Tessék. Igyál egy kicsit. - nyomott a kezembe egy üveg vizet én pedig belekortyoltam. - Milyen fiút kerestél? Te sírtál?
- Ugyan..nem érdekes..már nincsen itt egyébként se. Vagy én vagyok ilyen szerencsétlen vagy annyira utál hogy el került direkt.
- Miért?
- Nem akarok róla beszélni,de a lényeg az hogy.. Londonban voltam úgy mond vehetjük "tovább képzésnek" és ott ismerkedtem meg a fiúval. Kezdetben a dolgok nem annyira jól indultak,mert már az első találkozásnál veszekedtünk. Aztán jóban lettünk én meg bele zúgtam csak nem ismertem be magamnak és csodálkozott hogy fáj az hogy összejött az egyik barátnőmmel akivel Londonban voltam. Mindegy aztán lenézett és mikor bocsánatot akart kérni elütötte egy autó és gyakorlatilag egy kórházban békültünk ki. Aztán beismertem magamnak hogy szeretem meg minden,de bebeszéltem magamnak hogy nem illünk össze,meg hogy külön világból valóak vagyunk stb..aztán... hazahívtak minket de én nem szóltam neki..és állítólag szeret jobban mondva szeretett. Csak egy butaság miatt volt ez az egész meg az én hülyeségeim miatt..mert én nem mondtam meg neki..ha szóltam volna neki, tuti nem így lenne most az egész és én mindenbe bénáznék. Röviden ennyi.
- Értem. Fáj még a fejed? - kérdezte majd gyengéden a homlokomhoz nyúlt. Egy pillanatra kirázott a hideg és furcsán éreztem magamat. Azt se tudom ki ő.
- Már nem annyira. Köszi.
- Ja,egyébként hogy nézett ki a fiú akit kerestél? Neve? Ilyesmiket mondj hátha tudok segíteni.
- Hát jó. Harrynek hívják. Magas. Göndör,bozontos haja van. Édesen mosolyog. És pont olyan zöld szeme van mint..mint a tiéd. Aranyos..perverz..remekül énekel és egy idióta állat, aki alig tud táncolni. De ő így tökéletes. - mondtam majd villogtattam egy halvány mosolyt majd az ismét eltűnt.
- Mi az hogy nem tudok táncolni?! Én igen is jól táncolok! - háborodott fel a fiú amit kicsit kezdtem furcsálni. Az arcomról lefagyott az a halovány mosoly is. A srác a szájához kapott majd engem bámult nagy zöld szemeivel. Sokkot kaptam. Ha ez Harry én..én.. nem tudom mit csinálok. Lehet csak álmodok annyira neki mentem annak a valaminek vagy valakinek. Igen,tutira alszok. Ez csak egy rémálom. Vagy képzelődök. Nyeltem egy nagyot majd remegő hangon megszólaltam :
- Ha-Harry?
- Igen..én vagyok. - na most kaptam sokkot. Lefagytam. Teljesen lefagytam. Nem hittem el hogy most itt van előttem négy hét után teljes életnagyságban.
- Ne-nem úgy kellett vo-volna hogy én találjalak meg? - dadogtam. Harry csak egy kicsit elmosolyodott e én még mindig nem fogtam fel mi van. Felálltam a padról majd egy fához sétáltam oda és vissza oda és vissza. Harry is felállt a padról és csak engem bámult mit csináljak. Annyi minden kavargott a fejemben. Most mit csináljak? Ugorjak a nyakába? Szavatkozzak és magyarázzam meg a történteket? Fussak? Sikítsak? Mit tegyek? Most be ne ijedjek. Oké lassan visszasétáltam hozzá és megálltam előtte. A pillangók kiakarták szúrni a gyomromat és a hirtelen a hideg futott végig rajtam mikor azokba a szemekbe néztem. - Öhm..egyrészt én akartalak megtalálni.. Na oké nézd Harry, én ezt nem így akartam..én nem akartalak szó nélkül ott hagyni én csak..én csak féltem. - magyarázkodtam majd nyeltem egy nagyot és ismét könnyeimmel küszködtem.
- Még is mitől?
- Attól hogy,te nem úgy érzel irántam ahogyan én irántad. Nézd..én...szer..szeret..szeretlek. - mondtam mire Harry száját az enyémhez tapasztotta,abból pedig egy szenvedélyes csók lett. Mikor elváltak egymástól ajkaink megszeppenve néztem rá ő meg megint csak mosolygott.
- Nem kéne annyi dologtól félned. Mert amitől félsz az lehet hogy éppen más hogy fog történni. - Harry nyakába ugrottam,szorosan majd szorosan öleltem és a fülébe súgtam :
- Hiányoztál. - Ja,egyébként király a pulcsid..és mi az hogy nem tudok táncolni? - ennél a kérdésnél nevetni kezdtem majd kézen fogva elindultunk haza. Igen Styles nem is te lennél..
