That's what makes you beautiful.♥

1. Fejezet

*szeptember 25. szerda*

Ez egy furcsa reggelnek indult. Kishíján elkéstem a suliból de ez még nem volt annyira para. Mikor beléptem mindenki engem nézett és úgy néztek rám mintha tudnának valamiről csak én nem... Nem törődtem inkább velük mentem a szekrényemhez ahol már Stella,Sara,Daisy,Anne és Sophie rám vártak.

- Sziasztok. - köszöntem nekik.

- Szia álomsziszék. Azt hittük soha nem érsz ide.- nevetett fel Stella

- Valamikor aludni is kell. - feleltem és kivettem a könyveimet a szekrényből.

De egyszer csak bemondták a hangosba :

- Allie Joshont, Sara Hudgenst, Stella Edwarsdt, Anne Williamet, Daisy Crawford és Sophie Frewert kérjük az igazgatóiba most!

Felvettem a táskámat a vállamra és elindultunk félénken az igazgatói felé mikor Sophie megszólalt :

- Sara már megint mitcsináltál?!

- Most kivételesen semmitse.- felelte és játszotta a sértődöttet. Mikor már az ajtó előtt voltunk azon veszekedtünk hogy kinyisson ajtót..végül beestünk egyszerre az ajtón és a földön kötöttünk ki..hála Anne zseniális ötletének. Felálltunk az ajtón és rémülten néztünk az igazgatóra.

- Ne féljetek, semmi rosszat nem csináltatok.- kezdte a beszélgetést.

- Akkor minek kellett idejönnünk uram? - érdeklődött Daisy.

- Emlékeztek arra a sok feladatra az elmúlt hetekben? Tudjátok a tehetségeitekben hogy ti mibe vagytok jók.

- Igen. - válaszoltuk kórusban.

- Nos, ez valójában egy teszt volt jobban mondva verseny hogy ki a hat legtehetségesebb diák a gimnáziumban...ti vagytok azok!

- Mivan?! - kérdeztük szintén kórusban.

- Igen ti vagytok a legtehetségesebbek a gimiben! Ti mentek ki Londonba diákmunkára hogy gyakorolassatok.!

- London?! Diákmunka?! London?! - kérdezgettem.

- Igen.!..Az indulás két nap múlva lesz. Ott fejezitek be a tanévet és csak a következő tanévbe tértek haza Los Angelesbe.

- Köszönjük. Nem okozunk csalódást.- fejezte be Daisy és kimentünk a folyosóra. Már ment az óra így senki nem volt a folyosón.

- Áááááááá. Ez hihetetlen! - visítoztunk.

- London. Pasik. London. Híresség. Pasik.- álmodozott Stella.

- Igen. Pasik. És végre nem csak nekem lesz pasim és nem csak nektek lehet férjelöltjeik hanem végre Allie is megtalálhatja az igazit.- vigyorgott Sara.

- Nem akarok egy pasit se. Jó lenne szerelmesnek lenni de most nincs időm rá. Az egy dolog hogy Sara neked ott van a pasid Drake és a három jó madárnak meg a One Directionből Liam,Zayn,Niall és Louis de nekem most nem kell.

- Lecsaphatnál Harryre ha megismered..-mosolygott Sophie.

- Nézd én csak a zenéjüket szeretem. Ennyi. Még ha lehetne lehetőségem élő koncertjükre elmenni nem mennék mert a zenéjük mind meg van a telómon és nekem az bőven elég. És hagyjuk ezt a témát inkább menjünk órára. Elindultunk mikor kijött az igazgató az ajtón és azt mondta :

- Holnap nem kell iskolába jönnötök készüljetek a kiköltözésre.

Ennél jobb nincs is holnap nincs suli utána meg kiköltözés Londonba majdnem egy évre. Mikor hazaértem ebből a fárasztó napból elújságoltam az egészet anyunak aki örömében sírt..nem is bőgött. Másnap egész nap a holmiaimat pakoltam vagy éppen az öcsémet Kayt kergettem hogy ne vigye el a holmiaimat. Kay az öcsém idén lett ötödikes sima általánosba jár. Nem egy tehetség. Állandóan a mobilomat néztem mikor lesz holnap azaz az indulás napja meg a csajokkal beszéltem. 

* Szept. 27. Péntek Reggel. 07:30*

Eljött az indulás napja. Megérkeztek azok a munkák amiket majd végeznünk kell. Nekem valami sztárt kell koeografálnom és egy profi csapatot. A főnököm Amanda Jackson lesz. Lementem a konyhába megenni a reggelim utoljára a családdal.

-  Kicsim nagyon vigyázz magadra.- mondta apu és beleharapott a gofrijába.

- Elviszünk a reptérre rengeteg a holmid.

- Mindent közi anyu és apu. Kár hogy pont a tizenhatodik születésnapom előtt megyek el de nyáron jövök haza látogatóba. Nagyon fogtok hiányozni. És higyjétek el boldogulni fogok. Hisz nem egyedül leszek. Ott lesznek a legjobb barinőim is. Na meg persze mindennap telefonálok és beszámolok a napjaimról.- így nyugtatgattam a szüleimet. Hogy mennyit bírnak aggódni istenem...

- Tudjuk kicsim. Na induljunk le ne késd a repülődet. Befejeztem a reggelmiet bepakoltuk a kocsiba a rengeteg holmimat és beültünk a kocsiba. Közbe kiraktuk Kayt is a sulijánál. Nagyon fog hiányozni a kiskrapek..bármennyire is kibírhatatlan. Végül megérkeztünk a reptérre. Anyáéktól nagy nehezen búcsút vettem de nekik menniük kellett dolgozni.

Találkoztam a többiekkel és könnyes mosollyal néztünk egymásra.

- Készen állunk? - szipogott Stella.

- Persze.- bólintottunk.

- Nagyon fog nekem hiányozni Los Angeles.

- Nekem nem. Vár engem a One Direction emberek! - kiáltözött örömében Sophie mikor bemonták hogy a mi repülőnk 5 perc múlva felszáll.

- Indulás.- mondta Daisy és elindultunk a repülő felé. Beültünk és amikor felszállt elsírtam magamat mert tudtam nekem nagyon fog hiányozni Los Angeles. De 6 kamasz boldogul a nagyvilágban túl az óceánon. Irány London.:)