That's what makes you beautiful.♥

50.Fejezet

Köszönöm az előző fejezethez a 4 kommentet nagyon jól estek. :) Kerek fejezethez érkeztünk .. 50. FEJEZET ! Igen na ez már szép. :3 Ehhez a fejezethez kérhetnék megint 4-5 komit? :)  Barátnőmmel kezdtünk egy blogot : She has never let me down. Akit érdekel kukkantson be, már kint van a második fejezet is! Jöhetnek ide is komik. :)) Ja,és sajnálom hogy a fejezet későn jött a blogolást a félév miatt nem tudtam folytatni sajnos. :c De a félévnek vége én pedig megpróbálom a  részeket gyakrabban hozni. :)  Nem húzom az időt, kellemes olvasást ! :) x 

Bia.~

Miután kibeszéltük magunkat a mosdóban Harriettel visszamentünk a többiekhez. Helyet foglaltam Harry mellett és meg se szólaltam magamhoz vettem az italom és szürcsölgettem. Ne szóljon hozzám senki mert rá köpöm a a Sprite üccsim amit nem szivesen teszek mert imádom. Mikor már mindenki megevett mindent fogtuk magunkat és távoztunk a Nando's-ból és elindultunk haza. Csendben ültem a kocsiban hátul Niall és Emma mellett míg elöl Harriet ült Harry pedig vezetett. Megint csendben voltam,mennyit változtam. Eddig mindig szófosásom volt most pedig..csendben ülök. Mikor hazaértünk kiszálltunk a kocsiból a fiúk pedig mentek is tovább mert mennek studiózni vagy mi. Mikor a házhoz értünk megnéztem a postát. Rendszerint nem én szoktam de most nekem volt kedvem megnézni.  Felszaladtam a postával ledobtam a cipőm meg a kabátom majd leültem a nappaliba. Néztem a leveleket hátha jött nekem valami de általában nem jön semmi érdekes. Csak most küldtek levelet a szüleim. Mikor majdnem minden nap beszélünk a neten vagy éppen telefonon. Most miért küldenének üzenetet? De nem csak nekem jött..mindenkinek a szüleitől volt.
- Csajok! Anyuék üzenetet írtak mindenkinek! - ordítottam el magam mire a lányok villám sebességgel rohantak be hozzám a nappaliba.
- Mit lehet benne amit nem lehet sms-be vagy épp telefonon leírni? - értetlenkedett Sophie majd elvette a saját borítékát. 
- A javaslatom az..hogy nyissuk ki. - mondta Daisy. Egyszerre felnyitottuk és olvastuk. 
- Nem hiszem el..figyeljétek mit írtak. 

Allie. Tudom hogy milyen jól érzed magadat Londonba de lassan március és nagyon régóta távol vagy. Jött egy levél az igazgatótoktól  hogy a tehetségképzésetek lejárt mivel ezt határozta meg a kormány hogy aki úgy mond "cserediákként" ment ki külföldre annak haza kell jönniük és egy héten belül haza nektek is kell jönnötök és vissza menni az iskolába. Sajnálom hogy ezt nem telefonon mondom el,de ha ott mondom el neked de totál kiborulnál. Mint ahogy most ezt olvasod. Kicsim a borítékban benne van a repülőjegyed ami Március. 2-ra szól. Akkor haza kell jönnötök. Sajnálom.
Csók : Anyu és Apu. 

Mindenki csendben ült miután végig olvastam hangosan. Szinte mindenkinek ugyan az a szöveg állt az üzenetben hogy egy héten belül haza kell mennünk és befejezni a suli Los Angelesbe. - Most..ez ugye nem komoly..ugye? - kérdezte Anne akinek sírásra állt a szeme. - Ki van zárva..nem nem mehetünk el pont most! - Sophie egyenesen kiakadt. - Hagyjak itt mindent és menjek vissza a suliba?! Mi lesz Louisval na meg a fiúkkal?! Mi lesz a Kennedy tesókkal,Kathrinevel?! Mi lesz.a bandával?! Na és Harryvel és Allivel mi lesz?...Nem mehetünk el,nekem ez a hely az otthonomat jelenti. Sophie totál kiborult és a szobájába viharzott Anneval. Én és Daisy egyedül ültünk a nappaliba levelet szorongatva kezünkben. Valójában én sem akarok elmenni..a szívemhez nőtt a tánc tanítás.. meg azok akiket meg ismertem..a fiúk..és Harry. Tudtam hogy semmi értelme ennek az egésznek..mi soha nem lehetünk együtt..tudtam mindvégig. - Daisy..én nem akarok szólni a fiúknak hogy elmegyünk..Csak Emmáéknak és Kathrinnek. - mondtam majd egy könnycsepp gördült végig az arcomon. 
 - Miért nem akarod elmondani nekik? 
 - Elképzeltem azt ahogy elengednek minket és azt nézik ahogy fel száll a repülő. Én ezt nem akarom.. 
- Nem Allie..te Harrynek nem akarsz fájdalmat okozni ahogyan ő okozott neked mikor összejöttek Saraval.
 - Ha már nem lehetünk együtt..ennyitől hagyj kíméljem meg Daisy..Nekünk mennünk kell folytatni a művészetit. Gondolom be kell számolnunk mi történt velünk. És a fiúk nem hiányolnak minket legalábbis engem hisz..turné,studiózások,koncertek,interjúk mind várnak rájuk. Nekünk pedig be kell fejezni a gimit. - mondtam majd utána nagyot sóhajtottam. És igazából ezt az egészet most fogom fel..hogy el kell hagynom Londont..Angliát..egész Európát és vissza kell mennem Amerikába.. Los Angelesbe. Vissza a gimibe tanulni és tanulni majd befejezni a sulit és tovább tanulni. A legnagyobb problémám az hogy most tényleg nekem volt igazam. Hogy Harry és én soha a büdös életbe nem leszünk együtt. Az a jó az egészbe hogy most nekem lett igazam és nem a többieknek..viszont az a legrosszabb hogy itt kell hagynom és már nem válik valóra amit akartam..hogy vele lehessek. 

*egy héttel később. Március 2.*

- Eljött az idő. -keltett Stella felöltözve és átnézve a szobát. 
- Hiányozni fog ez a hely..nagyon.. az egészben a legrosszabb hogy a kis táncosaimtól se tudok elköszönni.. 
- Ha mennünk kell..akkor mennünk kell..de nekem is hiányozni fog Allie. 
Kimentem készülődni de a nappaliba szipogást hallottam. Sophie és Daisy ültek a nappaliba. Sophie orrát fújta Daisy pedig nyugtatta. 
- Minden rendben? - kérdeztem őket majd helyet foglaltam mellettük. - Louis és Zayn?
- Igen..ők tudják hogy megyünk haza. Direkt megkértük őket a többieknek ne mondják csak akkor ha már elmentünk. Főképp Harrynek.. - mondta Daisy.
- Tudod Allie mennyire fog fájni Harrynek az hogy nem vagy mellette és hogy nem mondtad el? Tudod hogy nekem mennyire fáj hogy Louistól kell távol lennem? Mindenki úgy fog hiányozni mint..mint neked a csoki. - mondta könnyek és szipogások közepette Sophie.
- Hidd el nekem..Harrynek jobb lesz így..és talán nekem is. 
- Ezt úgy mondod mintha elakarod felejteni. 
- Mert azt akarom. - mondtam majd a fürdőszobába rohantam és készülődtem. Mikor készen lettem minden teendőmmel utoljára végig jártam a házat ahol 5 hónapon keresztül laktunk. 
- Hé csajok,fogjátok a csomagokat itt a taxi. - mondta Sara aki az ablakból visszajövet mér fogta bőröndjeit és indult is le a lépcsőn. Mi is követtük bepakoltunk a csomagtartóba majd beszálltunk a taxiba és indultunk haza. Két taxival mentünk..én csak Anneval utaztam a többiek együtt. 
- Erre nem számítottam. - kezdtem a beszélgetést Anneval.
- Még is mire?
- Tudod úgy volt hogy nyáron New Yorkba utazom az unokatesómhoz Jadehez.. de helyette be kell fejeznünk a sulit otthon. 
- És akkor se szóltál volna Harrynek? - ennél a kérdésnél a számat félre húztam majd félénken megráztam a fejemet. Gyorsan bedugtam a fülemben a fülhallgatót hogy ez a beszélgetés ne folytatódjon hiszen a vége úgy is az hogy elbőgöm magamat. A reptéren ott volt Louis , Zayn Emma  Harriet és Kathrine. Elbúcsúzni jöttek. Könnyek között de megígértük hogy a kapcsolatot tartjuk. Mikor ahhoz értem hogy elköszönjek a két idiótától már a könnyek potyogtak a szememből. A nyakukba ugortam mindkettőnek és szorosan öleltem őket. 
- Vigyázzatok Harryre. 
- Ne aggódj. Te meg vigyázz magadra. - mondták búcsúzóul majd elindultunk hogy felszálljunk a repülőre. A szívem szakadt meg.. és mér egyre jobban éreztem hogy bűntudatom van hogy nem szóltam Harrynek,de így éreztem helyesnek. Hiányozni fog London. 

*Zayn szemszöge*

- Na gyere tesó,menjünk haza. - ütögettem meg Louis vállát majd elindultunk ki a kocsihoz a többiekkel.
- Zayn..Harryvel sőt a srácokkal hogyan közöljük ezt az egészet? - kérdezte Louis majd kifújta az orrát egy zsepibe. Miközben a lányokat hazafuvaroztuk egész végig azon gondolkodtam hogyan mondjuk el ezt.. Harry és Allie utoljára szerdán találkoztak.. és Daisyt nekem se volt könnyű elengedni, és mindegyik kis majom hiányozni fog. Miközben egyre közeledtünk a házunkhoz egyre jobban féltem hogy mik lesznek a reakciók. Mire számítsak? Kiborulnak nagyon? És Hazza? Egyre jobban kezdtem félni. Mikor beléptünk a házba Harry rögtön letámadott minket :
- Sziasztok. Nem tudjátok Allie miért nem veszi fel nekem a telefont? - kérdezte Harry kétségbeesett hangon. 
- Ülj le Harry. Liam,Niall gyertek egy kicsit! -  Hívta le Louis őket a nappaliba majd mindenki a kanapéra ült Louisval pedig a földön foglaltuk helyet. El se mertem kezdeni az egészet mondani,valahogy nem mertem. A szavak nem jöttek ki a számon a hangom csak remegett és megszólalni se tudtam. Így Louis vette át a szót. 
- Khm..szóval..nem könnyű erről beszélnem. Szóval Allie,Daisy,Sophie,Sara,Stella és Anne kapott egy levelet amin az állt hogy el kellett menniük..haza Los Angelesben, és Allie jobbnak látta azt ha nem szól. Legalábbis.. Ha..Harrynek. - Lounak itt elcsuklott a hangja nem bírt beszélni. Oké Zayn szedd össze magadat.
- Azért nem akart ő szólni mert..na jó oké szeret és te úgy hiszi nem és két külön világból származtok és úgy sem lehetnétek együtt a távolság miatt és érted..félt. De nagyon hiányozni fogunk nekik..és Harry. Allie vigyáz magára. 
Harry egyenesen kiakadt, Niall fel se fogta,Liam el se hitte és egész végig egy párnát ölelgetett. 
- Nem! Nem hiszem el! - ordított Harry majd felöltözött és kiviharzott a lakásból. Tudtam hogy így reagál rá.. Tudtam.. Indultam volna utána de Louis visszarántott és mondta :
- Hagyd. Hagyd dolgozza fel..most vesztette el Alliet nem hiszi még el először. Hagyd Zayn. 
Úgy tettem ahogyan Louis mondta. Nem mentem utána inkább otthon gubbasztottam a tv előtt.