55.Fejezet

Taratatta,új fejezet!:) Kicsit késett,de igyekeztem. Köszönöm az előző fejezetekhez a komikat,nagyon jól estek!:) A blognak lesz egy bemutató videója is. Ha készen lesz felrakom ide,hogy megnézhessétek!:) Na, kellemes olvasást az 55.Fejezethez! :) xx

Bia.~

Figyeltem ahogy a két testvér állandóan csak beszél beszél és beszél. Néhol Sophie és én elnevettük magunkat de van ahol a figyelmem teljesen másik irányba ment el. Leginkább azon hogyan maradhatnék Harryvel a szüleim beleegyezésével. Vagy igazából azon is gondolkoztam miért nem akarnak egy fiút sem a közelembe látni..nem halhatok meg öregen,magányosan 3 macskával... És nem értem Harryvel mi bajuk.. azon kívül hogy ismert eléggé a világban.. És még azt se tudom hogy elmondjam e neki vagy ne. Mindig amikor egy kicsit is boldog vagyok,ér valami. 

- Allie,figyelsz? - rángatta meg a vállam Sophie.

- Ne haragudj. Elbóbiskoltam. - magyaráztam ki magamat. 

- Mondd el. Mi nyomja a lelked? - kérdezte Emma. 

- Elmondom,csak nem itt. Öltözzünk és sétáljunk egyet. - adtam ötletet majd felkaptam magamra egy farmert és indultunk is. 

- Nyolcra jövök. - ordítottam majd becsaptam magam után az ajtót és elindultunk. Egy darabig sétálgattunk,beszélgettünk és lökte Sophie a hülyeségeit. Mikor már elég messze voltunk a házunktól leültünk egy padhoz. 

- Na szóval,mi a szitu Joshon? - nézett rám nagy szemekkel Emma. 

- Tudod,most izé Harryvel.. na összejöttünk.  Viszont.. a szüleim ellenzik hogy Harryvel legyek, mert, híres,sokan ismerik és nem tölthet velem annyi időt a turnék és az interjúk miatt és több ezer lány fogja később körül venni és akkor csak nekem lesz a rossz.. Most ha elmondom Harrynek mi lesz a reakciója? Egyáltalán most hogyan győzzem meg a szüleimet?.. Ha más nem lesz elszökök.. - meséltem el röviden,majd mindenki csak nézett előre ki a fejéből.

- Mondd el Harrynek minnél hamarabb. Holnap találkoztok? - kérdezte Sophie. 

- Igen. De ha el is mondom neki.. hogyan győzzem meg a szüleimet? 

- Tudják hogy éneklésben sem vagy semmi? - Emma.

- Dehogy. Soha nem énekelek otthon. Londonban is csak egy véletlen volt. Az kéne még hogy haljanak kornyikálni. Elég ha ti és a nagyszüleim tudjátok. 

- Az orrod előtt a megoldás. - kiáltott fel Harriet majd elkezdett ugrálni. 

- Még is mi? Énekeljek a szüleimnek evvel bizonyítva hogy Harry mellett a helyem,vagy mi?

- Nem.. Énekelj Harryvel a szüleidnek. - jelentette ki határozottan a három lány. Bamba fejjel bámultam rájuk.. még nem esett le amit mondtak.
- HOGY MI VAN?! - akadtam ki mikor leesett a dolog. - Viccesek vagytok.. én nem énekelek Harryvel, én senkivel nem énekelek többet nem énekes leszek emberek. Most mit érek el azzal ha Harryvel énekelek?
- Csak annyit hogy : Egy : a szüleid belátják hogy te is vagy ugyan olyan jó mint ő. Kettő : Harry szép beszédet mondana arról mennyire imád,már mióta. Három : És végül meg győzitek a szüleidet ezzel a produkcióval hogy igen is mellette van a helyed és tőle senki nem szakít el. Tádám! - oktatott ki Sophie. 
- Gondolkodj rajta. Aztán majd csörögj ránk. - mondták majd elindultak hazafele. Utamat én is hazafele vettem és egész végig ezen az éneklésen gondolkoztam. Meg azon hogy Harrynek hogyan magyarázom el a helyzetet. És hogy hol adjam elő ezt az énekléses dolgot vele. Annyi minden kavargott a fejemben. Mikor hazaértem kimentem a konyhába és csendes magányomban valami vacsora készítésének láttam. Anya és apa a tvt bámulták az öcsém meg gondolom a számítógép előtt ült. Megettem a szendvicsemet amit készítettem majd felmentem lezuhanyoztam,majd a szobámban ücsörögtem a laptopom előtt. Az ágyon teljesen elfeküdtem laptopom az ölemben és máson nem járt az eszem csak ezen az énekléses dolgon. Lehajtottam a laptopom majd felálltam és letettem az asztalomra. Visszafeküdtem az ágyamra és folytattam gondolkodásom. Félálomban voltam már,mikor hirtelen telefonom rezgésére riadtam fel ami a párnám alatt volt. Kivettem alóla majd megnyitottam az üzenetet : Szia Allie. Alszol már?  Holnap mikorra végzel a suliba? :)  Harry. x 

Gondoltam hogy ő írt. 

Igen alszok,azért válaszolok. :P Gyere majd a sulihoz kettőre. Remélem tudod hol van, vagy legalábbis reménykedem hogy eltalálsz oda. Holnap mondani akarok valamit. Fontos.  Allie. x 

Az sms-re hamar kaptam a választ. 

Oké,ne aggódj olyan béna nem vagyok hogy ne találnék el. Minden rendben van? Ugye nem valami nagy probléma?Na de most inkább hagylak aludni..de holnap mindenképpen mondd el, el ne felejtsd! Szép álmokat cukim. xxx ♥ Harry. x 

Cukim. De aranyoooooooooos. Oké, legalább egy fokkal nyugodtabban alszom hogy tudja hogy közölni akarok vele valamit. Legalább nem fog annyira meg lepődni vagy nem is tudom ilyenkor mit csinálnak a fiúk... Visszatettem a telefonomat a párna alá,majd hamar el is nyomott az álom. 

54.Fejezet

Sziasztok!:) Igyekeztem az új fejezetet hamarabb hozni. :) Ez után fejezet után minden vissza áll a rendesre. Egyik alkalomkor ezen a blogon lesz rész másik alkalomkor a másik blogomon lesz fejezet. Nem akarom húzni az időt. :) Kaphatnék 4-5 komit ehhez a fejezethez?:) Kellemes olvasást! xx 

Bia.~

Tétlenül ültem a szobámban és a történteket próbáltam felfogni. Találkozok Harryvel,végre együtt lehetek vele erre a szüleim bele avatkoznának. És miatta szenvedtem 4 héten keresztül meg a bűntudatom miatt most úgy érzem szenvedhetek a szüleim miatt. Neki támaszkodtam az ágyam szélének és csak a padlót bámultam.

Most azt se tudom hogy a szüleim ezt mennyire gondolják komolyan. Bekattantak.. vagy mi? Kopogást hallottam az ajtómon,majd hirtelen anya nyitott be.
- Bejöhetek? - kérdezte.
- Már bent vagy. - feleltem flegmán majd leült velem szemben a földön. Egy ideig kerültem a szemkontaktust anyával továbbra is a földet bámultam vagy éppen meredten bámultam magam elé. 
- Miért kell szakítanom vele? - törtem meg a csendet végül. 
- A te érdekedben. 
- Mi az én érdekemben? Most jöttem vele össze.. legalábbis úgy ténylegesen és már publikusan is. Nem akartam elmondani de.. ő az a fiú akit ott ismertem meg Londonban. Jó kezdetben nem mentek könnyen a dolgok közte és köztem.. és 4 hete se volt valami jó,mert én hülye voltam. Most minden helyre jönne erre te meg apa.. hát komolyan.. fel se fogtam anya. Mi okból az én érdekemben?.. 
- Nézd.. kicsim tudom hogy nem érted. De gondolj bele. Először is: Csak 16 éves vagy még csak a 10.-et most fogod befejezni a művészetin. Idősebb nálad..
- De csak két évvel. Idén lett 18 éves.
- Másik részt: Édesem! A One Direction az egyik legnépszerűbb banda a lányok körében. Túrnék,interjúk,fellépések,koncertek.. szerinted mennyi időtök lesz együtt lenni? Később mi lesz veletek? Több ezer lány.. kibírnád nélküle akár több hónapig. Ő nem tud örökké itt lenni Los Angelesben.. te meg nem lehetsz mindig a nagyinál. 
- Anya.. menj ki a szobámból. - utasítottam anyát aki szó nélkül fel állt és elhagyta a szobámat. Ott ültem a földön és csak anya szavai vízhangzottak a fejemben. Mert mi van ha valahol még is igaza van?.. Miért kell még suliba járnom?.. A szüleim miért nem fogadják el azt akit szeretek? Bár akárhányszor át jött Gabe vagy Jason esetleg Carl apám gyakran hallgatózott a szobám előtt.  Most nem tudom mit csináljak.. ha megint elszakadok Harrytől nekem olyan hulla hangulatom lesz mint még soha..mintha egy részem halna meg vagy tűnne el. Nem törődve semmivel eltereltem a gondolatomat a tanulás felé.  Miután kész lettem ismét kopogást hallottam a szoba ajtómon.
- Ha anya vagy apa vagy menjetek el és hagyjatok békén! - ordítottam ki,mire kis öcsém Kay nyitott be. 
- Nem vagyok még apa.. de egyébként keresnek. - mondta mire intett hogy kövessem.
- Még is ki?
- Négy lány. Az egyik Sophie a másik pedig Daisy de a másik kettőt nem tudom hogy kik.. életembe nem láttam még őket.
- Oké,köszi öcsi. - mondtam majd míg ő a nappaliba ment én az ajtóhoz sétáltam majd lassan kinyitottam. Kiléptem a küszöbön át majd megpillantottam a négy lányt. 
- Sziasztok.. várjunk csak.. Harriet! Emma! - ugrottam a nyakába a két szőkének. 
- Igen mi is örülünk. - válaszolták. 
- Mit kerestek itt? 
- Itt táncolunk jelenleg.. a tánc suli kiküldött minket. 2 hétig itt vagyunk. - válaszolta vigyorogva Emma. 

- Gyertek fel,rám fér most a baráti társaság. - mondtam majd be tessékeltem őket a házba. Felmentünk a szobámba és Harriet és Emma rögtön mesélni kezdtek mi történt az elmúlt 4 héten Londonban. 

53.Fejezet

Sziasztok. :) x Sajnálom hogy gyakorlatilag az új fejezet csak nem egy hónapot késett...Tudom,megint csak szavatkozok.. A suli,a tánc és a röplabda edzésektől alig van időm írni. Ráadásul most beteg is lettem.. De ezen most úgy döntöttem változtatni szeretnék.  Két blogom van ugye, ez meg a  Strange Life. A két blogra mindig felváltva írok részeket de most erre a blogra kivételesen dupla fejezet jön úgy ahogyan a másikra is dupla fejezetet raktam. Utána minden vissza áll a rendesre. Ezentúl a fejezeteket általában kedd esténként péntek esténként és vasárnap esténként lesznek fent. Ha bármi közbe jön írok a csevegőbe hogy a rész késik xy ok miatt, de remélhetőleg nem fog!:) Még egyszer elnézést a késedelmekért! :(  Ne haragudjatok én nem így akartam ezt.. Minden álmom a blogolás imádok írni és most nagyon bánom hogy késett a rész. Szóval még egyszer ne haragudjatok! Sajnálom! De nem szövegelek tovább..  Komizzatok,írjatok a csevegőbe és jelentkezzetek rendszeres olvasóknak is!:) Kellemes olvasást az 53.Fejezethez! x 

Bia.~ 

- Ugye kocsival vagy? - néztem kérdően Harryre miközben sétáltunk ki a parkból. 
- Igen. Miért? 
- Haza tudsz vinni?.. Házit kellene írnom holnapra.. és a szüleim leszedik a fejem hogy én még mindig nem vagyok otthon meg izé,tudod a szokásos. Meg,bemutatnálak ha már haza viszel..érted.
- Értem én. Akkor gyere. - mondta, majd megragadta a kezemet és húzott maga után. Ki vitt a parkhoz közeli parkolóba és a kocsijához vezetett. 
- Tessék itt van. Pattanj be. - mutatott a járműre. Csodálkoztam hogy nem vettem észre mikor a parkoló fele sétáltam el... Beültem Harry  mellé az anyósülésre be kapcsoltam az övemet,majd megvártam míg Harry beszál és beindítja az autót. 
- Merre laksz? 
- Majd mondom hol és merre menj,te csak vezess. - utasítottam Harryre mire ő csak elmosolyodott. 

*Sophie szemszöge*

Boltról boltra szaladgáltunk Daisyvel. Láttam hogy Louis és Zayn már kezdik unni a mi ruha mániánkat ezért kint maradtak a beltéri szökőkútnál. Be mentünk egy cipős boltba körül nézni. Tanácstalanul bolyongtam a csodás cipők között Daisyvel nem törődve aki már lehet azt se tudta hol van. Mikor végig jártam az egész boltot, Daisyhez mentem aki egy tornacsukával szemezgetett éppen. 
- Na,mi a helyzet? - kérdeztem mire ő csak rá nézett. 
- Mi lenne? Nem tudom mi legyen evvel a cipővel.. annyira tetszik de.. hahó Sophie figyelsz rám? - zökkentett ki Daisy a bámészkodásomból. 
- Ja,persze. Csak az a két lány nagyon ismerős.. - mutattam a két lányra aki egy másik soron nézegették a cipőket. 
- Nekem is.. Na oda megyek és megnézem őket. 
- Hülye vagy ne feltűnően.. jobb ha veled megyek. - jelentettem ki majd elindultunk a két szőke lány felé. Beálltunk melléjük és elkezdtük bámulni a cipőket.
- Emma,neked ez tetszik? -kérdezte az egyik szőke hajú lány.  Egy pillanat.. Emma?! 
- Emma?! Harriet?! - néztünk Daisyvel egyszerre a két lányra. 
- Daisy?! Sophie?! - nézett ránk a másik kettő lány majd hirtelen egymás nyakába ugrottunk. A boltból velük együtt mentünk vissza a fiúkhoz és úgy bolyongtunk a plázába. El se hittem hogy itt vannak. Azt ugyan nem értettem mit keresnek itt de nem is nagyon érdekelt. 

*Allie szemszöge*

- De én ezt.. Oké,Harry feladom hülye maradok örökre a matekhoz. - akadtam ki teljesen miután a matek házimmal szenvedtünk nálam. Igen sikeresen el tudtunk fél óra alatt kocsikázni a házamhoz.. bármikor mondtam hol forduljon le Harry mindig az ellenkezőjét tette és csak röhögött, míg én már azt hittem hogy fejbe vágom. Most is fejbe fogom vágni. Csak hülyeségeket mondott míg én házit próbáltam írni. A matek házinál már kikészültem. Nem tudtam mit csináljak ahhoz hogy végre segítsen nekem matekozni. Fel keltem a földről és az ablakhoz és sétálni kezdtem a szobámban,Harry pedig folyamatosan bámult. 
- Valaha én megírom ezt a matek házit? - mondtam majd helyet foglaltam mellette a ceruzámmal kezdtem szórakozni. 
- Dehogynem! Ahányszor rosszul válaszolsz a matekra annyiszor váglak fejbe a párnáddal. Oké? 
- Rendben van. - bólintottam mire elnyúlt a párnámért és fejbe vágott. - Nem erről volt szó. - mikor ezt kimondtam megint fejbe vágott. - Harry. - majd megint fejbe vágott. Megelégeltem és egy másik párnámért nyúltam majd hozzávágtam. Nem értette miért adtam neki.. De ebből elkezdődött egy egy párnacsata. Ütlegeltem a párnámmal ahogyan csak tudtam. Annyi időt se hagytam neki hogy levegőt vegyen. Ott futkároztam előle a szobában. Életem legjobb matek lecke írása.  Hirtelen anya nyitott be az ajtón. Hajam totál az arcomban volt alig láttam. Harry és én le fagytunk mindketten mint a szobrok mikor anya benyitott. 
- Harry.. keresnek téged. - mondta anya majd kiment a szobából. Lekísértem Harryt az emeletről egészen az ajtóig. 
- Holnap láthatlak? - kérdeztem majd nevetni kezdtem. 
- Hogy megint meg verj egy párnacsatában? Suli után megfelel kis asszony? 
- Meg. - bólintottam.  Hirtelen megfogta a kezemet és közel húzott magához. Puszit nyomott az arcomra majd ki lépett az ajtón és Niallvel elindultak Harry kocsija felé. Elindultam mosolyogva vissza a szobámba mikor anyáék szóltak hogy beszélni akarnak velem. Követtem őket a konyhába leültünk mindannyian az asztalhoz.
- Allie beszélni szeretnénk veled Harryről meg a ti kis kapcsolatotokról. - kezdte apu a mondandót.
- Hallgatlak titeket.
- Szóval,Harry nagyon rendes fiú, és látszik rajta hogy ő tényleg szeret téged. Viszont nem javasoljuk hogy együtt legyetek. 
- Még is miért nem?! 
- Kicsim, igen mozgalmas élete van. Hírnévvel rendelkezik. Turnék,interjúk stb. Képes vagy rá örökkön örökké várni hogy egy nap együtt legyetek mint egy igazi család? Nem akarjuk hogy boldogtalan legyél és hogy örökkön örökké várj rá,turnéból hazajövet vagy ilyesmi csak hogy újra lásd. - a szüleim mondandójára nem válaszoltam. Faképnél hagytam őket és a szobámba futottam. Nem tudtam felfogni nem értettem ezt az egészet. Minden végre helyre jön erre a szüleim az életembe avatkoznának.. fel se tudtam ezt az egészet fogni. Nem hittem el azokat amiket mondtak.