53.Fejezet

Sziasztok. :) x Sajnálom hogy gyakorlatilag az új fejezet csak nem egy hónapot késett...Tudom,megint csak szavatkozok.. A suli,a tánc és a röplabda edzésektől alig van időm írni. Ráadásul most beteg is lettem.. De ezen most úgy döntöttem változtatni szeretnék.  Két blogom van ugye, ez meg a  Strange Life. A két blogra mindig felváltva írok részeket de most erre a blogra kivételesen dupla fejezet jön úgy ahogyan a másikra is dupla fejezetet raktam. Utána minden vissza áll a rendesre. Ezentúl a fejezeteket általában kedd esténként péntek esténként és vasárnap esténként lesznek fent. Ha bármi közbe jön írok a csevegőbe hogy a rész késik xy ok miatt, de remélhetőleg nem fog!:) Még egyszer elnézést a késedelmekért! :(  Ne haragudjatok én nem így akartam ezt.. Minden álmom a blogolás imádok írni és most nagyon bánom hogy késett a rész. Szóval még egyszer ne haragudjatok! Sajnálom! De nem szövegelek tovább..  Komizzatok,írjatok a csevegőbe és jelentkezzetek rendszeres olvasóknak is!:) Kellemes olvasást az 53.Fejezethez! x 

Bia.~ 

- Ugye kocsival vagy? - néztem kérdően Harryre miközben sétáltunk ki a parkból. 
- Igen. Miért? 
- Haza tudsz vinni?.. Házit kellene írnom holnapra.. és a szüleim leszedik a fejem hogy én még mindig nem vagyok otthon meg izé,tudod a szokásos. Meg,bemutatnálak ha már haza viszel..érted.
- Értem én. Akkor gyere. - mondta, majd megragadta a kezemet és húzott maga után. Ki vitt a parkhoz közeli parkolóba és a kocsijához vezetett. 
- Tessék itt van. Pattanj be. - mutatott a járműre. Csodálkoztam hogy nem vettem észre mikor a parkoló fele sétáltam el... Beültem Harry  mellé az anyósülésre be kapcsoltam az övemet,majd megvártam míg Harry beszál és beindítja az autót. 
- Merre laksz? 
- Majd mondom hol és merre menj,te csak vezess. - utasítottam Harryre mire ő csak elmosolyodott. 

*Sophie szemszöge*

Boltról boltra szaladgáltunk Daisyvel. Láttam hogy Louis és Zayn már kezdik unni a mi ruha mániánkat ezért kint maradtak a beltéri szökőkútnál. Be mentünk egy cipős boltba körül nézni. Tanácstalanul bolyongtam a csodás cipők között Daisyvel nem törődve aki már lehet azt se tudta hol van. Mikor végig jártam az egész boltot, Daisyhez mentem aki egy tornacsukával szemezgetett éppen. 
- Na,mi a helyzet? - kérdeztem mire ő csak rá nézett. 
- Mi lenne? Nem tudom mi legyen evvel a cipővel.. annyira tetszik de.. hahó Sophie figyelsz rám? - zökkentett ki Daisy a bámészkodásomból. 
- Ja,persze. Csak az a két lány nagyon ismerős.. - mutattam a két lányra aki egy másik soron nézegették a cipőket. 
- Nekem is.. Na oda megyek és megnézem őket. 
- Hülye vagy ne feltűnően.. jobb ha veled megyek. - jelentettem ki majd elindultunk a két szőke lány felé. Beálltunk melléjük és elkezdtük bámulni a cipőket.
- Emma,neked ez tetszik? -kérdezte az egyik szőke hajú lány.  Egy pillanat.. Emma?! 
- Emma?! Harriet?! - néztünk Daisyvel egyszerre a két lányra. 
- Daisy?! Sophie?! - nézett ránk a másik kettő lány majd hirtelen egymás nyakába ugrottunk. A boltból velük együtt mentünk vissza a fiúkhoz és úgy bolyongtunk a plázába. El se hittem hogy itt vannak. Azt ugyan nem értettem mit keresnek itt de nem is nagyon érdekelt. 

*Allie szemszöge*

- De én ezt.. Oké,Harry feladom hülye maradok örökre a matekhoz. - akadtam ki teljesen miután a matek házimmal szenvedtünk nálam. Igen sikeresen el tudtunk fél óra alatt kocsikázni a házamhoz.. bármikor mondtam hol forduljon le Harry mindig az ellenkezőjét tette és csak röhögött, míg én már azt hittem hogy fejbe vágom. Most is fejbe fogom vágni. Csak hülyeségeket mondott míg én házit próbáltam írni. A matek házinál már kikészültem. Nem tudtam mit csináljak ahhoz hogy végre segítsen nekem matekozni. Fel keltem a földről és az ablakhoz és sétálni kezdtem a szobámban,Harry pedig folyamatosan bámult. 
- Valaha én megírom ezt a matek házit? - mondtam majd helyet foglaltam mellette a ceruzámmal kezdtem szórakozni. 
- Dehogynem! Ahányszor rosszul válaszolsz a matekra annyiszor váglak fejbe a párnáddal. Oké? 
- Rendben van. - bólintottam mire elnyúlt a párnámért és fejbe vágott. - Nem erről volt szó. - mikor ezt kimondtam megint fejbe vágott. - Harry. - majd megint fejbe vágott. Megelégeltem és egy másik párnámért nyúltam majd hozzávágtam. Nem értette miért adtam neki.. De ebből elkezdődött egy egy párnacsata. Ütlegeltem a párnámmal ahogyan csak tudtam. Annyi időt se hagytam neki hogy levegőt vegyen. Ott futkároztam előle a szobában. Életem legjobb matek lecke írása.  Hirtelen anya nyitott be az ajtón. Hajam totál az arcomban volt alig láttam. Harry és én le fagytunk mindketten mint a szobrok mikor anya benyitott. 
- Harry.. keresnek téged. - mondta anya majd kiment a szobából. Lekísértem Harryt az emeletről egészen az ajtóig. 
- Holnap láthatlak? - kérdeztem majd nevetni kezdtem. 
- Hogy megint meg verj egy párnacsatában? Suli után megfelel kis asszony? 
- Meg. - bólintottam.  Hirtelen megfogta a kezemet és közel húzott magához. Puszit nyomott az arcomra majd ki lépett az ajtón és Niallvel elindultak Harry kocsija felé. Elindultam mosolyogva vissza a szobámba mikor anyáék szóltak hogy beszélni akarnak velem. Követtem őket a konyhába leültünk mindannyian az asztalhoz.
- Allie beszélni szeretnénk veled Harryről meg a ti kis kapcsolatotokról. - kezdte apu a mondandót.
- Hallgatlak titeket.
- Szóval,Harry nagyon rendes fiú, és látszik rajta hogy ő tényleg szeret téged. Viszont nem javasoljuk hogy együtt legyetek. 
- Még is miért nem?! 
- Kicsim, igen mozgalmas élete van. Hírnévvel rendelkezik. Turnék,interjúk stb. Képes vagy rá örökkön örökké várni hogy egy nap együtt legyetek mint egy igazi család? Nem akarjuk hogy boldogtalan legyél és hogy örökkön örökké várj rá,turnéból hazajövet vagy ilyesmi csak hogy újra lásd. - a szüleim mondandójára nem válaszoltam. Faképnél hagytam őket és a szobámba futottam. Nem tudtam felfogni nem értettem ezt az egészet. Minden végre helyre jön erre a szüleim az életembe avatkoznának.. fel se tudtam ezt az egészet fogni. Nem hittem el azokat amiket mondtak.