Röpke helyzetjelentés.

Sziasztok. ! :) Bocsánat a fejezetek késedelmeiért megint.. és szerintem ezt még annyiszor elfogom mondani... De most egy rövid helyzet jelentés. Közeledik az év vége,mindenki jól tudja.. Javítási lehetőség ebben az utolsó hónapban van mindenkinek akinek csak kell.. Mivel hatosztályos gimnáziumba kerültem ebben az évben összesítve sokat rontottam tavalyhoz képest.. De viszont a második félévben javítottam és egyaránt rontottam is sajnos.. pl.töri vagy fizika. A tanulás miatt kevés az időm.. Nem tudom mit szólnának a szüleim a hármas törihez úgy hogy eddig ötös-négyes voltam.. Szóval,a helyzet a következő lesz. Amikor tudok mindig teszek fel új fejezetet. A twitterre mindig kiposztolom mikor várható új fejezet meg ilyenek úgy hogy figyeljétek : @JzsaBiankaa. Akinek tetszik az az ötlet hogy a facebookon létrehozok a blog nevével egy csoportot és oda posztolom ki mikor várható rész az kérem jelezzen vissza! Írhattok üzenetet, twitteren,vagy esetleg itt. Ne haragudjatok,holnap megpróbálom feltenni a fejezetet és igyekszem. Nyáron több időm lesz,hamarosan jön a második évad szóval figyeljétek! Írajtok,jelezzetek mi a véleményetek a facebookon lévő csoportról!:) Köszönöm megértéseteket ti vagytok a legjobbak! Love you all. xxx 

Bia.~

56.Fejezet

Sziasztok ! :) 12.000 + megtekintés, és a videómon csak nem 300 megtekintés! Ti vagytok a legjobbak,köszönöm! :) xxxx Ne haragudjatok hogy a fejezet késett,egy részt eltiltottak a nettől,más részt.. a rohadt iskola miatt időm se volt. :c De igyekszem. Kaphatnék 3 komit ehhez a fejezethez?:) Ha gondoljátok tegyetek fel nekem kérdéseket az ask.fm-en. Bloggal kapcsolatosan vagy amiről tudni szeretnétek. Nem húzom az időt kellemes olvasását! :) x 

Bia.~

*Másnap reggel*

Telefonom rezgésre ébredtem,bár először nem fogtam fel hogy most mi van. Miután leesett nekem hogy a telefonom rezeg,kinyomtam az ébresztőt és visszaesett a fejem a párnára. Utána rá két percre anya nyitott be a szobámba. 
- Allie,kelj fel el fogsz késni. - szólt be anya,majd ki is ment a szobámból. Nagy nehezen kikeltem az ágyból és ruhás szekrényemhez 
vánszorogtam. Kikaptam egy lila pólót és egy farmert a szekrényből majd átöltöztem. A fürdőszobába mentem megmosakodni és rendbe szedni magamat. Kifésültem a hajamat,majd kiengedve hagytam. Lementem felvettem a cipőm anya a kezembe nyomta  a reggelimet majd köszönés nélkül távoztam. Elindultam a legközelebbi buszmegállóba hogy ma kivételes alkalommal busszal menjek suliba,mert eddig mindig anyu vagy apu elvitt engem kocsival. Mikor odaértem a buszmegállóba Annet pillantottam meg aki mobiltelefonját nyomkodta. Odasiettem hozzá,majd egy öleléssel köszöntöttem.
 - Hogy-hogy nem a szüleid visznek a suliba? Mindig ők visznek. - kerekedtek ki Anne szemei. 
- Hát.. ma nem visznek. Én akartam így. Most amúgy se vagyok velük valami jóba. 
- Min vesztetek össze?
- Igazából.. csak én haragszom rájuk. Azt akarják hogy szakítsak Harryvel,mert előbb-utóbb csalódni fogok benne.. meg sztár és több ezer lány rajongója van, nem lesz ideje velem foglalkoznia a turnék és az interjúk miatt meg ilyesmiket vágtak a fejemhez. - magyaráztam el Anne-nak majd megérkezett a busz. Anna csak pislogott először mikor elmeséltem. Felszálltunk a buszra és leültünk hátul egymás mellé. - 
- Szóval.. anyudék szét akarnak szedni Harryvel? - tért vissza a témára Anne. 
- Nem.. csak nem akarják hogy csalódjak.. De nem hiszik el hogy,mindig mellettem lenne. Vagy csak az nem tetszik nekik hogy pont Harry Stylesval vagyok együtt akit a fél, ja nem az egész világ ismer gyakorlatilag. - magyaráztam el neki. Az egész utat végig beszélgettük ami még körülbelül egy 10 perc volt. Ebben a 10 percben mindig más volt a téma. Mikor a busz már a sulihoz ért,leszálltunk a hátsó ajtón majd az iskola felé igyekeztünk. A becsengetés előtt mindig sokan beszélgetnek az iskola előtt. Daisy,Sophie,Gabe és Jason kiguvadt szemekkel néztek rám ahogyan leszállok a buszról Anne-val és elindulok feléjük. Igen..ritka hogy én busszal járok suliba. 
- Miss.Joshson busszal jött iskolába? - kérdezték egyszerre.
- Hosszú és komplikált hogy én miért busszal jöttem. De szerintem egy darabig busszal is járok majd suliba.  
- Van otthon valami? - kérdezte Jason. 
- Igen, de az most nem fontos. Oké? 
- Jó,te tudod. Képzeld el.. Gabe-nak barátnője van! - mondta Sophie mire Gabe homlokon csapta magát és halkan mondta :
- Sophie.. nem meg mondtam? 
- Na ki az már te hős szerelmes? - kérdeztem,majd a szemöldökömet kezdtem huzogatni. 
- Nem idevalósi. Londonban született. Találd ki Allie. - röhögött Jason.
- Melyik a két táncos tesó közül barátocskám? - mosolygott Anne.
- Harriet? - kérdeztem mire Gabe csak mosolygott,majd bólintott egyet. Kérdezni akartam hogy mikor,történt ez,hol és hogyan de arra már nem maradt idő mert becsengettek és órára kellett mennünk. De majd Harrietet úgy is ki fogom faggatni majd. Hat órátszenvedtem végig utána pedig egy dráma szakkört. Miután kijöttem ebédelni siettem majd ebéd után ki a parkolóba megkeresni Harryt. Egyből megpillantottam. Kocsijának volt dölve és mobilját nyomkodta. Elköszöntem a többiektől majd elindultam felé. 
- Látsz te még a hajadtól egyáltalán? - kérdeztem, mire ő csak felnézett az arcomra,majd elmosolyodott. 
- Téged,bármikor. - mondta,majd egy puszit nyomott az arcomra. - Na mi a baj? 
- Majd elmondom, csak üljünk be valahova. Oké? 
- Ajh.. jó. De ha ott nem mondod el.. kiakadok. - mondta majd a másik oldalra szaladtam. Kinyitottam a kocsi ajtót,bepattantam az anyós ülésre és bekapcsoltam a biztonsági övemet. Harry is beszállt az autóba majd elindultunk. Házunktól nem messze ültünk be egy kávézóba. Rendeltünk egy-egy shake-t majd Harry nyaggatni kezdett.. 
- Na most már elmondod?
- Annyira nehéz.. 
- Allie nyögd már ki.. - nyaggatott tovább. 
- Jó.. Harry.. a szüleim nem akarják hogy veled járjak. - mondtam ki nagy nehezen mire ő csak tátott szájjal bámult rám majd utána egy "Mi van?" fejet vágott. Tudtam hogy ez lesz... 

Videó.

Helló mindenki!:) Fontos bejelentéssel érkezem. *dobpergés. tadadadaaaaa* ELKÉSZÜLT A BLOGVIDEÓ!:DDDDDD  A link :http://www.youtube.com/watch?v=4NfmZPPJ23A Nos, igen ez még csak az első videó amit életemben készítettem.. de ettől  eltekintve nézzétek meg!:) Komizzatok ide vagy a videó alá mi a véleményetek róla! Tudom hogy nem a legjobb.. de azért érdekel mit gondoltok a művemről! :) Hamarosan jön az új fejezet, és köszönöm hogy ha komiztatok és megnéztétek ! :) x Hamarosan jelentkezem. xx 

Bia.~ 

55.Fejezet

Taratatta,új fejezet!:) Kicsit késett,de igyekeztem. Köszönöm az előző fejezetekhez a komikat,nagyon jól estek!:) A blognak lesz egy bemutató videója is. Ha készen lesz felrakom ide,hogy megnézhessétek!:) Na, kellemes olvasást az 55.Fejezethez! :) xx

Bia.~

Figyeltem ahogy a két testvér állandóan csak beszél beszél és beszél. Néhol Sophie és én elnevettük magunkat de van ahol a figyelmem teljesen másik irányba ment el. Leginkább azon hogyan maradhatnék Harryvel a szüleim beleegyezésével. Vagy igazából azon is gondolkoztam miért nem akarnak egy fiút sem a közelembe látni..nem halhatok meg öregen,magányosan 3 macskával... És nem értem Harryvel mi bajuk.. azon kívül hogy ismert eléggé a világban.. És még azt se tudom hogy elmondjam e neki vagy ne. Mindig amikor egy kicsit is boldog vagyok,ér valami. 

- Allie,figyelsz? - rángatta meg a vállam Sophie.

- Ne haragudj. Elbóbiskoltam. - magyaráztam ki magamat. 

- Mondd el. Mi nyomja a lelked? - kérdezte Emma. 

- Elmondom,csak nem itt. Öltözzünk és sétáljunk egyet. - adtam ötletet majd felkaptam magamra egy farmert és indultunk is. 

- Nyolcra jövök. - ordítottam majd becsaptam magam után az ajtót és elindultunk. Egy darabig sétálgattunk,beszélgettünk és lökte Sophie a hülyeségeit. Mikor már elég messze voltunk a házunktól leültünk egy padhoz. 

- Na szóval,mi a szitu Joshon? - nézett rám nagy szemekkel Emma. 

- Tudod,most izé Harryvel.. na összejöttünk.  Viszont.. a szüleim ellenzik hogy Harryvel legyek, mert, híres,sokan ismerik és nem tölthet velem annyi időt a turnék és az interjúk miatt és több ezer lány fogja később körül venni és akkor csak nekem lesz a rossz.. Most ha elmondom Harrynek mi lesz a reakciója? Egyáltalán most hogyan győzzem meg a szüleimet?.. Ha más nem lesz elszökök.. - meséltem el röviden,majd mindenki csak nézett előre ki a fejéből.

- Mondd el Harrynek minnél hamarabb. Holnap találkoztok? - kérdezte Sophie. 

- Igen. De ha el is mondom neki.. hogyan győzzem meg a szüleimet? 

- Tudják hogy éneklésben sem vagy semmi? - Emma.

- Dehogy. Soha nem énekelek otthon. Londonban is csak egy véletlen volt. Az kéne még hogy haljanak kornyikálni. Elég ha ti és a nagyszüleim tudjátok. 

- Az orrod előtt a megoldás. - kiáltott fel Harriet majd elkezdett ugrálni. 

- Még is mi? Énekeljek a szüleimnek evvel bizonyítva hogy Harry mellett a helyem,vagy mi?

- Nem.. Énekelj Harryvel a szüleidnek. - jelentette ki határozottan a három lány. Bamba fejjel bámultam rájuk.. még nem esett le amit mondtak.
- HOGY MI VAN?! - akadtam ki mikor leesett a dolog. - Viccesek vagytok.. én nem énekelek Harryvel, én senkivel nem énekelek többet nem énekes leszek emberek. Most mit érek el azzal ha Harryvel énekelek?
- Csak annyit hogy : Egy : a szüleid belátják hogy te is vagy ugyan olyan jó mint ő. Kettő : Harry szép beszédet mondana arról mennyire imád,már mióta. Három : És végül meg győzitek a szüleidet ezzel a produkcióval hogy igen is mellette van a helyed és tőle senki nem szakít el. Tádám! - oktatott ki Sophie. 
- Gondolkodj rajta. Aztán majd csörögj ránk. - mondták majd elindultak hazafele. Utamat én is hazafele vettem és egész végig ezen az éneklésen gondolkoztam. Meg azon hogy Harrynek hogyan magyarázom el a helyzetet. És hogy hol adjam elő ezt az énekléses dolgot vele. Annyi minden kavargott a fejemben. Mikor hazaértem kimentem a konyhába és csendes magányomban valami vacsora készítésének láttam. Anya és apa a tvt bámulták az öcsém meg gondolom a számítógép előtt ült. Megettem a szendvicsemet amit készítettem majd felmentem lezuhanyoztam,majd a szobámban ücsörögtem a laptopom előtt. Az ágyon teljesen elfeküdtem laptopom az ölemben és máson nem járt az eszem csak ezen az énekléses dolgon. Lehajtottam a laptopom majd felálltam és letettem az asztalomra. Visszafeküdtem az ágyamra és folytattam gondolkodásom. Félálomban voltam már,mikor hirtelen telefonom rezgésére riadtam fel ami a párnám alatt volt. Kivettem alóla majd megnyitottam az üzenetet : Szia Allie. Alszol már?  Holnap mikorra végzel a suliba? :)  Harry. x 

Gondoltam hogy ő írt. 

Igen alszok,azért válaszolok. :P Gyere majd a sulihoz kettőre. Remélem tudod hol van, vagy legalábbis reménykedem hogy eltalálsz oda. Holnap mondani akarok valamit. Fontos.  Allie. x 

Az sms-re hamar kaptam a választ. 

Oké,ne aggódj olyan béna nem vagyok hogy ne találnék el. Minden rendben van? Ugye nem valami nagy probléma?Na de most inkább hagylak aludni..de holnap mindenképpen mondd el, el ne felejtsd! Szép álmokat cukim. xxx ♥ Harry. x 

Cukim. De aranyoooooooooos. Oké, legalább egy fokkal nyugodtabban alszom hogy tudja hogy közölni akarok vele valamit. Legalább nem fog annyira meg lepődni vagy nem is tudom ilyenkor mit csinálnak a fiúk... Visszatettem a telefonomat a párna alá,majd hamar el is nyomott az álom. 

54.Fejezet

Sziasztok!:) Igyekeztem az új fejezetet hamarabb hozni. :) Ez után fejezet után minden vissza áll a rendesre. Egyik alkalomkor ezen a blogon lesz rész másik alkalomkor a másik blogomon lesz fejezet. Nem akarom húzni az időt. :) Kaphatnék 4-5 komit ehhez a fejezethez?:) Kellemes olvasást! xx 

Bia.~

Tétlenül ültem a szobámban és a történteket próbáltam felfogni. Találkozok Harryvel,végre együtt lehetek vele erre a szüleim bele avatkoznának. És miatta szenvedtem 4 héten keresztül meg a bűntudatom miatt most úgy érzem szenvedhetek a szüleim miatt. Neki támaszkodtam az ágyam szélének és csak a padlót bámultam.

Most azt se tudom hogy a szüleim ezt mennyire gondolják komolyan. Bekattantak.. vagy mi? Kopogást hallottam az ajtómon,majd hirtelen anya nyitott be.
- Bejöhetek? - kérdezte.
- Már bent vagy. - feleltem flegmán majd leült velem szemben a földön. Egy ideig kerültem a szemkontaktust anyával továbbra is a földet bámultam vagy éppen meredten bámultam magam elé. 
- Miért kell szakítanom vele? - törtem meg a csendet végül. 
- A te érdekedben. 
- Mi az én érdekemben? Most jöttem vele össze.. legalábbis úgy ténylegesen és már publikusan is. Nem akartam elmondani de.. ő az a fiú akit ott ismertem meg Londonban. Jó kezdetben nem mentek könnyen a dolgok közte és köztem.. és 4 hete se volt valami jó,mert én hülye voltam. Most minden helyre jönne erre te meg apa.. hát komolyan.. fel se fogtam anya. Mi okból az én érdekemben?.. 
- Nézd.. kicsim tudom hogy nem érted. De gondolj bele. Először is: Csak 16 éves vagy még csak a 10.-et most fogod befejezni a művészetin. Idősebb nálad..
- De csak két évvel. Idén lett 18 éves.
- Másik részt: Édesem! A One Direction az egyik legnépszerűbb banda a lányok körében. Túrnék,interjúk,fellépések,koncertek.. szerinted mennyi időtök lesz együtt lenni? Később mi lesz veletek? Több ezer lány.. kibírnád nélküle akár több hónapig. Ő nem tud örökké itt lenni Los Angelesben.. te meg nem lehetsz mindig a nagyinál. 
- Anya.. menj ki a szobámból. - utasítottam anyát aki szó nélkül fel állt és elhagyta a szobámat. Ott ültem a földön és csak anya szavai vízhangzottak a fejemben. Mert mi van ha valahol még is igaza van?.. Miért kell még suliba járnom?.. A szüleim miért nem fogadják el azt akit szeretek? Bár akárhányszor át jött Gabe vagy Jason esetleg Carl apám gyakran hallgatózott a szobám előtt.  Most nem tudom mit csináljak.. ha megint elszakadok Harrytől nekem olyan hulla hangulatom lesz mint még soha..mintha egy részem halna meg vagy tűnne el. Nem törődve semmivel eltereltem a gondolatomat a tanulás felé.  Miután kész lettem ismét kopogást hallottam a szoba ajtómon.
- Ha anya vagy apa vagy menjetek el és hagyjatok békén! - ordítottam ki,mire kis öcsém Kay nyitott be. 
- Nem vagyok még apa.. de egyébként keresnek. - mondta mire intett hogy kövessem.
- Még is ki?
- Négy lány. Az egyik Sophie a másik pedig Daisy de a másik kettőt nem tudom hogy kik.. életembe nem láttam még őket.
- Oké,köszi öcsi. - mondtam majd míg ő a nappaliba ment én az ajtóhoz sétáltam majd lassan kinyitottam. Kiléptem a küszöbön át majd megpillantottam a négy lányt. 
- Sziasztok.. várjunk csak.. Harriet! Emma! - ugrottam a nyakába a két szőkének. 
- Igen mi is örülünk. - válaszolták. 
- Mit kerestek itt? 
- Itt táncolunk jelenleg.. a tánc suli kiküldött minket. 2 hétig itt vagyunk. - válaszolta vigyorogva Emma. 

- Gyertek fel,rám fér most a baráti társaság. - mondtam majd be tessékeltem őket a házba. Felmentünk a szobámba és Harriet és Emma rögtön mesélni kezdtek mi történt az elmúlt 4 héten Londonban. 

53.Fejezet

Sziasztok. :) x Sajnálom hogy gyakorlatilag az új fejezet csak nem egy hónapot késett...Tudom,megint csak szavatkozok.. A suli,a tánc és a röplabda edzésektől alig van időm írni. Ráadásul most beteg is lettem.. De ezen most úgy döntöttem változtatni szeretnék.  Két blogom van ugye, ez meg a  Strange Life. A két blogra mindig felváltva írok részeket de most erre a blogra kivételesen dupla fejezet jön úgy ahogyan a másikra is dupla fejezetet raktam. Utána minden vissza áll a rendesre. Ezentúl a fejezeteket általában kedd esténként péntek esténként és vasárnap esténként lesznek fent. Ha bármi közbe jön írok a csevegőbe hogy a rész késik xy ok miatt, de remélhetőleg nem fog!:) Még egyszer elnézést a késedelmekért! :(  Ne haragudjatok én nem így akartam ezt.. Minden álmom a blogolás imádok írni és most nagyon bánom hogy késett a rész. Szóval még egyszer ne haragudjatok! Sajnálom! De nem szövegelek tovább..  Komizzatok,írjatok a csevegőbe és jelentkezzetek rendszeres olvasóknak is!:) Kellemes olvasást az 53.Fejezethez! x 

Bia.~ 

- Ugye kocsival vagy? - néztem kérdően Harryre miközben sétáltunk ki a parkból. 
- Igen. Miért? 
- Haza tudsz vinni?.. Házit kellene írnom holnapra.. és a szüleim leszedik a fejem hogy én még mindig nem vagyok otthon meg izé,tudod a szokásos. Meg,bemutatnálak ha már haza viszel..érted.
- Értem én. Akkor gyere. - mondta, majd megragadta a kezemet és húzott maga után. Ki vitt a parkhoz közeli parkolóba és a kocsijához vezetett. 
- Tessék itt van. Pattanj be. - mutatott a járműre. Csodálkoztam hogy nem vettem észre mikor a parkoló fele sétáltam el... Beültem Harry  mellé az anyósülésre be kapcsoltam az övemet,majd megvártam míg Harry beszál és beindítja az autót. 
- Merre laksz? 
- Majd mondom hol és merre menj,te csak vezess. - utasítottam Harryre mire ő csak elmosolyodott. 

*Sophie szemszöge*

Boltról boltra szaladgáltunk Daisyvel. Láttam hogy Louis és Zayn már kezdik unni a mi ruha mániánkat ezért kint maradtak a beltéri szökőkútnál. Be mentünk egy cipős boltba körül nézni. Tanácstalanul bolyongtam a csodás cipők között Daisyvel nem törődve aki már lehet azt se tudta hol van. Mikor végig jártam az egész boltot, Daisyhez mentem aki egy tornacsukával szemezgetett éppen. 
- Na,mi a helyzet? - kérdeztem mire ő csak rá nézett. 
- Mi lenne? Nem tudom mi legyen evvel a cipővel.. annyira tetszik de.. hahó Sophie figyelsz rám? - zökkentett ki Daisy a bámészkodásomból. 
- Ja,persze. Csak az a két lány nagyon ismerős.. - mutattam a két lányra aki egy másik soron nézegették a cipőket. 
- Nekem is.. Na oda megyek és megnézem őket. 
- Hülye vagy ne feltűnően.. jobb ha veled megyek. - jelentettem ki majd elindultunk a két szőke lány felé. Beálltunk melléjük és elkezdtük bámulni a cipőket.
- Emma,neked ez tetszik? -kérdezte az egyik szőke hajú lány.  Egy pillanat.. Emma?! 
- Emma?! Harriet?! - néztünk Daisyvel egyszerre a két lányra. 
- Daisy?! Sophie?! - nézett ránk a másik kettő lány majd hirtelen egymás nyakába ugrottunk. A boltból velük együtt mentünk vissza a fiúkhoz és úgy bolyongtunk a plázába. El se hittem hogy itt vannak. Azt ugyan nem értettem mit keresnek itt de nem is nagyon érdekelt. 

*Allie szemszöge*

- De én ezt.. Oké,Harry feladom hülye maradok örökre a matekhoz. - akadtam ki teljesen miután a matek házimmal szenvedtünk nálam. Igen sikeresen el tudtunk fél óra alatt kocsikázni a házamhoz.. bármikor mondtam hol forduljon le Harry mindig az ellenkezőjét tette és csak röhögött, míg én már azt hittem hogy fejbe vágom. Most is fejbe fogom vágni. Csak hülyeségeket mondott míg én házit próbáltam írni. A matek házinál már kikészültem. Nem tudtam mit csináljak ahhoz hogy végre segítsen nekem matekozni. Fel keltem a földről és az ablakhoz és sétálni kezdtem a szobámban,Harry pedig folyamatosan bámult. 
- Valaha én megírom ezt a matek házit? - mondtam majd helyet foglaltam mellette a ceruzámmal kezdtem szórakozni. 
- Dehogynem! Ahányszor rosszul válaszolsz a matekra annyiszor váglak fejbe a párnáddal. Oké? 
- Rendben van. - bólintottam mire elnyúlt a párnámért és fejbe vágott. - Nem erről volt szó. - mikor ezt kimondtam megint fejbe vágott. - Harry. - majd megint fejbe vágott. Megelégeltem és egy másik párnámért nyúltam majd hozzávágtam. Nem értette miért adtam neki.. De ebből elkezdődött egy egy párnacsata. Ütlegeltem a párnámmal ahogyan csak tudtam. Annyi időt se hagytam neki hogy levegőt vegyen. Ott futkároztam előle a szobában. Életem legjobb matek lecke írása.  Hirtelen anya nyitott be az ajtón. Hajam totál az arcomban volt alig láttam. Harry és én le fagytunk mindketten mint a szobrok mikor anya benyitott. 
- Harry.. keresnek téged. - mondta anya majd kiment a szobából. Lekísértem Harryt az emeletről egészen az ajtóig. 
- Holnap láthatlak? - kérdeztem majd nevetni kezdtem. 
- Hogy megint meg verj egy párnacsatában? Suli után megfelel kis asszony? 
- Meg. - bólintottam.  Hirtelen megfogta a kezemet és közel húzott magához. Puszit nyomott az arcomra majd ki lépett az ajtón és Niallvel elindultak Harry kocsija felé. Elindultam mosolyogva vissza a szobámba mikor anyáék szóltak hogy beszélni akarnak velem. Követtem őket a konyhába leültünk mindannyian az asztalhoz.
- Allie beszélni szeretnénk veled Harryről meg a ti kis kapcsolatotokról. - kezdte apu a mondandót.
- Hallgatlak titeket.
- Szóval,Harry nagyon rendes fiú, és látszik rajta hogy ő tényleg szeret téged. Viszont nem javasoljuk hogy együtt legyetek. 
- Még is miért nem?! 
- Kicsim, igen mozgalmas élete van. Hírnévvel rendelkezik. Turnék,interjúk stb. Képes vagy rá örökkön örökké várni hogy egy nap együtt legyetek mint egy igazi család? Nem akarjuk hogy boldogtalan legyél és hogy örökkön örökké várj rá,turnéból hazajövet vagy ilyesmi csak hogy újra lásd. - a szüleim mondandójára nem válaszoltam. Faképnél hagytam őket és a szobámba futottam. Nem tudtam felfogni nem értettem ezt az egészet. Minden végre helyre jön erre a szüleim az életembe avatkoznának.. fel se tudtam ezt az egészet fogni. Nem hittem el azokat amiket mondtak. 

52.Fejezet

Köszönöm szépen a 4 komit az előző fejezethez és nahát, 9000+ a oldalmegjelenítés ! :) Nagyon köszönöm nektek,imádlak titeket ! ♥ Itt is az újabb fejezet remélem, tetszeni fog. :) Kérlek titeket komenteljetek, jelentkezzetek rendszeres olvasóknak ! Na kellemes olvasást,nem húzom az időt. xxx :)  ui. lájkoljátok kérlek ezt az oldalt nagyon fontos lenne nekem : One Direction 4ever. Előre is köszönöm. :) xxx 

Bia.~ 


Kétségbeesetten bolyongtam a nagy parkban. Hirtelen mobil telefonom csörrent meg. Kikaptam pulcsizsebemből és bele szóltam :
- Halló? 
- Na mi a helyzet? - hallottam a telefonba Daisy hangját úgy hogy közbe Sophie kérdezősködik egyfolytában. 
- Semmi..8-szor mentem körbe a parkban és a talpam kikészült.. és semmi..sehol nem láttam..és lassan haza is kéne mennem leckét írni. Még mindig a plázában vagytok? 
- Úton vagyunk haza fele Louis autójában. Te pedig ne aggódj,megtalálod. 
- Jó. - kinyomtam a telefont majd csalódottan visszatettem pulcsi zsebembe és addig sétáltam míg nem találtam egy üres padot. Végül már nem bírtam sétálni így a fűben foglaltam helyet. Felhúztam a két térdemet,átkaroltam majd lassan könnyek kezdtek végig folyni az arcomon. Már ez az egész jobban kezdett fájni mint az előtt. Itt van Harry tőlem egy karnyújtásnyira és semmi..és még jobban hiányzik mint eddig. Igen elszúrtam.. vagy csak direkt elkerül mert ennyire haragszik rám. Fáj az a tudat hogy valahol itt van..csak én nem találom..pedig annyi mindent elmondanék neki. Legfőképp azt hogy szeretem. Egyre jobban potyogtak a könnyek végül már elég hangosan szipogtam. Dühös voltam és csalódott..Dühös magamra mert egy idióta vagyok és csalódott mert nem találtam sehol sem Őt. Akárhova nézek ő jut eszembe. Ahogyan mosolyog..ahogy nevet..ahogy a haját piszkálja.. ahogyan ügyetlenkedik az óráimon..ahogy hozzá bújok a Nando's-ba.. Legszívesebben most kifutnék a világból egyesegyedül. Ültem és csak sírtam. Hangosan szipogtam és könnyeimtől már alig láttam. Bár itt lenne. Megkönnyebbülnék ha már csak látnám. Hogy átöleljem..bár itt lenne.. Jobbnak láttam ha hazamegyek és otthon sírom ki magamat. Feltápászkodtam beletöröltem arcomat pulcsim ujjába majd futásnak eredtem. Senki se lásson engem..reménykedtem egy kicsit is és azt is elvesztettem. Tényleg igaz az a mondás hogy a remény hal meg utoljára...mert bennem meghalt. Egyre gyorsabban futottam majd a park kijáratánál a földre kerültem. Neki mehettem valakinek. 
- Ne haragudj jól vagy? - segített föl egy fiú a földről majd egy padra ültetett. Arcát nem annyira láttam mert kapucnit viselt. 
- Persze. Azaz kicsit fáj a fejem,de semmi bajom. Az én hibám. Nem vagyok túl jó passzban és egy fiút kerestem. - mondtam majd a fejemhez nyúltam. 
- Tessék. Igyál egy kicsit. - nyomott a kezembe egy üveg vizet én pedig belekortyoltam. - Milyen fiút kerestél? Te sírtál? 
- Ugyan..nem érdekes..már nincsen itt egyébként se. Vagy én vagyok ilyen szerencsétlen vagy annyira utál hogy el került direkt.  
- Miért? 
- Nem akarok róla beszélni,de a lényeg az hogy.. Londonban voltam úgy mond vehetjük "tovább képzésnek" és ott ismerkedtem meg a fiúval. Kezdetben a dolgok nem annyira jól indultak,mert már az első találkozásnál veszekedtünk. Aztán jóban lettünk én meg bele zúgtam csak nem ismertem be magamnak és csodálkozott hogy fáj az hogy összejött az egyik barátnőmmel akivel Londonban voltam. Mindegy aztán lenézett és mikor bocsánatot akart kérni elütötte egy autó és gyakorlatilag egy kórházban békültünk ki. Aztán beismertem magamnak hogy szeretem meg minden,de bebeszéltem magamnak hogy nem illünk össze,meg hogy külön világból valóak vagyunk stb..aztán... hazahívtak minket de én nem szóltam neki..és állítólag szeret jobban mondva szeretett. Csak egy butaság miatt volt ez az egész meg az én hülyeségeim miatt..mert én nem mondtam meg neki..ha szóltam volna neki, tuti nem így lenne most az egész és én mindenbe bénáznék. Röviden ennyi. 
- Értem. Fáj még a fejed? - kérdezte majd gyengéden a homlokomhoz nyúlt. Egy pillanatra kirázott a hideg és furcsán éreztem magamat. Azt se tudom ki ő. 
- Már nem annyira. Köszi.
- Ja,egyébként hogy nézett ki a fiú akit kerestél? Neve? Ilyesmiket mondj hátha tudok segíteni. 
- Hát jó. Harrynek hívják. Magas. Göndör,bozontos haja van. Édesen mosolyog. És pont olyan zöld szeme van mint..mint a tiéd. Aranyos..perverz..remekül énekel és egy idióta állat, aki alig tud táncolni. De ő így tökéletes.  - mondtam majd villogtattam egy halvány mosolyt majd az ismét eltűnt. 
- Mi az hogy nem tudok táncolni?! Én igen is jól táncolok! - háborodott fel a fiú amit kicsit kezdtem furcsálni. Az arcomról lefagyott az a halovány mosoly is. A srác a szájához kapott majd engem bámult nagy zöld szemeivel. Sokkot kaptam. Ha ez Harry én..én.. nem tudom mit csinálok. Lehet csak álmodok annyira neki mentem annak a valaminek vagy valakinek. Igen,tutira alszok. Ez csak egy rémálom. Vagy képzelődök. Nyeltem egy nagyot majd remegő hangon megszólaltam : 
- Ha-Harry? 
- Igen..én vagyok. - na most kaptam sokkot. Lefagytam. Teljesen lefagytam. Nem hittem el hogy most itt van előttem négy hét után teljes életnagyságban. 
- Ne-nem úgy kellett vo-volna hogy én találjalak meg? - dadogtam. Harry csak egy kicsit elmosolyodott e én még mindig nem fogtam fel mi van.  Felálltam a padról   majd egy fához sétáltam oda és vissza oda és vissza. Harry is felállt a padról és csak engem bámult mit csináljak. Annyi minden kavargott a fejemben. Most mit csináljak? Ugorjak a nyakába? Szavatkozzak és magyarázzam meg a történteket? Fussak? Sikítsak? Mit tegyek? Most be ne ijedjek. Oké lassan visszasétáltam hozzá és megálltam előtte. A pillangók kiakarták szúrni a gyomromat és a hirtelen a hideg futott végig rajtam mikor azokba a szemekbe néztem. 
- Öhm..egyrészt én akartalak megtalálni.. Na oké nézd Harry, én ezt nem így akartam..én nem akartalak szó nélkül ott hagyni én csak..én csak féltem. - magyarázkodtam majd nyeltem egy nagyot és ismét könnyeimmel küszködtem. 
- Még is mitől? 
- Attól hogy,te nem úgy érzel irántam ahogyan én irántad. Nézd..én...szer..szeret..szeretlek. - mondtam mire Harry száját az enyémhez tapasztotta,abból pedig egy szenvedélyes csók lett. Mikor elváltak egymástól ajkaink megszeppenve néztem rá ő meg megint csak mosolygott. 
- Nem kéne annyi dologtól félned. Mert amitől félsz az lehet hogy éppen más hogy fog történni. - Harry nyakába ugrottam,szorosan majd szorosan öleltem és a fülébe súgtam : 
- Hiányoztál. - Ja,egyébként király a pulcsid..és mi az hogy nem tudok táncolni? - ennél a kérdésnél nevetni kezdtem majd kézen fogva elindultunk haza.  Igen Styles nem is te lennél..