That's what makes you beautiful.♥

15. Fejezet

Holnap kezdődik...holnap kinyílnak az iskolák kapui amit nem mindenki vár. De a suli miatt nem hanyagolom el a blogomat,dehogy! Mindig próbálok új részeket hozni.:) Remélem tetszik majd ez a rész.!  Kellemes olvasást.!:) Biaa.~

Mikor hazaértem elköszöntem Louistól és Harrytől kiléptem a kocsiból és egyenesen a lépcsőházba vettem az irányt. Hívtam a liftet miközben csörgött a telefonom. Kikerestem a táskámból, felvettem és beleszóltam :

- Hallo?

- Szia. Katrine vagyok. Beszélhetnénk? - szólt bele szipogva a lány.

- Persze. Haza megyek lerakom a cuccomat és találkozzunk a közeli parkban.

- Rendben.- mondta majd kinyomta. Foggalmam sincs mi történhetett szegény lánnyal. Beraktam a kulcsot az ajtó zárába elfordítottam és beléptem. Levettem a cipőmet és a nappaliba vettem az irányt. Sara,Stella és Anne ültek a kanapén és meglepődtek hogy itthon vagyok.

- Allie. Te itthon? - Sara

- Igen. Tudod én itt lakom. Anne valamit súgott Stellának. Olyan érzésem volt mintha készülnének valamire. Stellával bementünk a konyhába leültetett és nem engedte hogy kimenjek.

- Minden rendben van Stella? - kérdeztem és felhúztam szemöldökömet.

- Oh, hát persze, minden a legnagyobb rendben van!

- Hol van Daisy? És Sophie?

- Sophie gondolom a plázába. Daisy..öhm..neki el kellett mennie valahova de mindjárt itthon van írt egy sms-t.- mondta Stella. Leplezni próbálnak valamit. Hirtelen hallottam ahogyan belép valaki az ajtón. Daisy volt az a hangjából ítélve. Kiszaladtam de Daisy a szobájába ment rögtön, majd kijött.

- Minden rendben Daisy? - kérdeztem tőle. Olyan furcsa.

- Oh, hát persze. Csak elmentem sétálni.

- Jó. De én megyek Katrinnel kell beszélnem. Majd jövök. Sziasztok. - vontam vállat felvettem a cipőmet telefonom és kulcsom a zsebembe csúsztattam és mentem a park felé.

*Stella szemszöge*

- Daisy, majdnem lebuktunk! - mondtam neki idegesen.

- De csak majdnem.- felelte Anne meg könnyebbülten.

- Szerencsénk volt.- Sara.

- Na jól van. Legközelebb legyünk óvatosak. De én is megyek. Harriettel, Emmával, Bennel és Scottal megyünk Londoni körútra. Majd jövök. Sziasztok.- mondtam és kiléptem az ajtón. Lementem Már Ben,Scott,Harriet és Emma rám vártak.

Sétáltunk nyugodtan míg három jó madár nem jött velünk szembe. Liam,Niall és Zayn volt.

- Hali. Allie hová ment ilyen sietősen? - kérdezte tőle Niall.

- Katrinnel kell beszélni vagy valami ilyesmit motyogott otthon.

- Gyertek velünk a London Eyehoz megyünk! - hívta őket Scott. A fiúk beleegyeztek és együtt sétáltunk egy ideig majd hívtunk egy taxit és avval mentünk a London Eyehoz.

*Allie szemszöge*

Mikor odaértem a parkba láttam Katrine a játszótérrel szembeni padon ücsörgött. Odamentem hozzá és leültem mellé. Egy ideig csendben ültünk majd megszólalt :

- Köszi hogy eljöttél. 

- Nincs mit. Mi történt? 

- A szüleim válni akarnak. Mert már nem szeretik egymást de barátok maradnak. Most otthon szeretnék lenni.

- Sajnálom Katrine. Honnan jöttél Londonba?

- Én Franciaországból jöttem Párizsból. Anya angol apa pedig francia.

- Értem az akcentusod. Katrine. Ha jó barátságban akarnak maradni a szüleid semmi probléma nem lehet. Akkor látogathatod meg édesapádat amikor csak akarod. Érett és okos lány vagy.Nem lesznek vele olyan gondjaid. Most nehéz de a szüleidet mindig sokszor láthatod.

- Tudom. Csak borzasztóan hiányoznak nekem. A nővérem Melissa és a kisöcsém Conor.

- Nekem is hiányzik a családom. Kayt az öcsémet is beleértve..- mondtam kis mosollyal az arcomon.

- Köszi hogy eljöttél. Megyek csatlakozom Emmáékhoz. Holnap találkozunk.- mondta Katrine majd felállt és a taxihoz ment. Én gyalog hazafelé vettem az irányt. Lassan sétáltam végig az út mentén és nézelődtem. Hazaértem ledobtam magam Sara mellé aki éppen aludt. De én felkeltettem. Ne ide csorgassa a nyálát.

- Sara..Stella miért nem engedett ma ki abból a konyhából? 

- Nem tudom. - mondta..mintha nem tudna semmiről se.
- Értem..- válaszoltam majd megvontam vállamat. Hirtelen egyszer csak betoppan a mi kis vöröskénk Sophie. Majd a szobájába berohan majd kirohan hozzánk és liheg.
- Mivan veled te?  Louis lesokkolt? Én mondtam neki mit írjon.-mondtam neki majd nevetsésbe törtem ki mert eszembe jutott mit leművelt a táncórán.

- Egy órám van hogy készen legyek és még csak most jöttem a plázából. Mit tegyek? - idegeskedett Sophie.
- Nyugi. Ne parázz Allivel segítünk.- nyugtatta meg Sara a vöröskét. - Először is menj fürödj meg és mosd meg a hajadat. Allievel mi előkészítjük a hajsütőt és begöndörítjük és kis vörös hajadat. Utána majd jöhet a smink és a ruha. Értve? - Sara
- Igen. - mondta Sophie és beszaladt a fürdőbe. Mikor készen lett villám sebességgel göndörítettük be a haját (már ha lehetett) és utána pedig ki sminkeltük. Majd elővette ruháját és felvette. Ruhájának felsőrésze halvány piros volt szoknyája pedig fodros és fekete. Egy fekete topánt vett fel hozzá mert nem annyira bírja a magassarkúkat. Megigazította magát és a tükör elé toltuk. El se hitte hogy ő volt az a lány a tükörben. Hirtelen kopogtak. Daisy ment ajtót nyitni. Mi a kezébe nyomtuk Sophie kis táskáját majd az ajtó elé vezettük.
- Szia Sophie. Hű..valaki nagyon szép ma este.
- Köszönöm.- mondta Sophie aki teljesen elvörösödött.
- Akkor indulhatunk hölgyem? - kérdezte majd karját nyújtotta.
- Persze. - mondta majd Sophie  belé karolt.
- Hohohóóó Tomlison! 9-re hozd haza! - figyelmeztette Sara.
- Hé Sara. Jó mulatást srácok. - mondtam egy mosollyal az arcomon és elmentek. Én pedig levágódtam a tv elé.