29.Fejezet
2052 oldalmegjelenítés!♥ Nem is tudom mit mondjak.Nagyon köszönöm nektek!♥ Suli után mindig örömmel hozom az új részeket mert van aki olvassa.:)♥ Itt van már is a következő rész.Kellemes olvasást.!:) xx Biaa.~
Mikor vége volt ennek az egésznek indultunk volna ki amikor a bemondó srác meg nem állt előttünk. Nagyon ismerős volt de valahogy nem ugrott be ki lehetett az.
- Helló. Gratulálok a győzelmedhez nem is tudtam hogy énekelsz, Allie.- köszönt rám a bemondó srác.
- Ööö. Igen köszönöm. És igen egy ideje. Bocsi, de ismerjük egymást?
- Igen olyan ismerős vagy nekem is. - jött oda mellém Anne. Rápillantottam Sophie-ra aki a fejét fogta majd értelmetlen nevetésben tört ki. Oda jöttek mellénk majd Sophie próbálta elmondani a szövegét de mindig megakadt a nevetéstől :
- Gyerekek, hihetetlen barmok vagytok. Bemutatom nektek Adam Frewert.
- Óóóóóóóóóóóó.Adaaaaaaaaaaam! - mondtuk egyszerre Anneval. Igen ő Adam Frewer Sophie bátyja aki 26 éves és Londonban tanul. Színészetet tanul most és tánc akadémiára jár. Mindene a színészkedés.
- Adam te mióta vagy műsorvető vagy mi? - faggatta Sophie.
- Jaj, ez csak olyan kis munka dolog, felkértem rá és én elvállaltam. És te hugocskám? One Directiont megtaláltad? Mi van a bandával?
- Öhm..ami azt illeti igen, igen megtaláltam az egyikkel kavarok. Bakker ezt miért mondtam el?! - csapta a kezét a szájára.
- Khm..khm.. Allie,Anne figyeljetek rá és rögtön szóljatok! Ha bármi lesz a csávó nem éli meg a következő koncertjét. És mi a neve?
- Louis. - válaszoltam könnyedén Sophie meg rám nézett mint aki azt akarta mondani az arckifejezésével " Kussolj már be Allie!"
- Igazából ezen kívül jól megy a banda. Bemutatom neked Bent a basszus gitárost és Scotot a dobost. A billentyűsünk épp moziba van az unokatestvérével. Ja és Anne Williemet a dal táramat és ezen kívül van két másik lány is.
- Értem. Hát akkor hugi valamikor gyere át hozzánk. Gratulálok még egyszer Allie! Csak így tovább, és sok sikert!
- Köszönöm Adam, neked is sok sikert a tanulásban. - mondtam, majd elköszöntünk Adamtől és indultunk haza. Úristen mire hazaérünk belehalok ennyi sétába..de milyen szerencse hogy én mi Sophieval és Anneval taxival mentünk haza. Végülis mi lakunk a legmesszebb a sportpályától ahol voltunk. Mikor hazaértünk ordítozva beléptem a bejárati ajtón kibújva cipőmből és kabátomból.
- Kupát kaptam! Most életemben először nem csesztem el senkit és mosolyogta! Kupát nyerte én vagyok a The Singer! - ordítoztam boldogan és rohangáltam a nappaliba. De Sara és Stella rám se hederítettek. El voltak ők a laptopjuk kis világában.
- Mi?! Mit nyertél?! Hol vagy?! Aú! Allie! - ilyen hangok hallatszottak Daisy szobája felől majd kijött.
- Daisy, minden rendben? Mi volt ez az "aú"?
- Ja, izzé semmi,semmi. Te, te nyerted meg a mostani The Singer díjat?
- Hát igen. Kihívtam azt a ribancot. Már arra sem emlékszem hogy hogy hívták.
- Atya ég! Gratulálok Allie! Látod én meg mondta van értelme ha itt van egy barna hajú lány..megjegyzem az én vagyok. Büszke vagyok rád de nagyon!
- Néüled nem ment volna igen Daisy. És köszönöm.Örültem hogy elismertek. Főleg Daisy. Hiszen neki sok tapasztalata van az ilyesmiben.
- Khm khm...! Sara, Stella valamit nem akartok mondani Allienek? - kérdezte karba tett kézzel Daisy.
- Mi, micsoda? - kérdezte egyszerre a két szőke. Persze igen egyből pont rám fognak figyelni. Nem vártam meg a válaszukat így Bementem a szobámba majd leraktam az éjjeliszekrényemre a kupámat. Büszke voltam magamra. Én nem mindennap teszek ilyesmit..az este hátralévő részében meg vacsorázta megfürödtem és ágyba bújtam mert ugye bár holnap edzés van.
*Másnap reggel 9:00*
Kipihenten és mosolyogva ébredtem December 14-én. Pedig ritkán van ilyen hogy én egy hétköznapi napon mosolyogva ébredek hiszen általában idétlen kómás fejjem nézek szét otthon lila poszteres szobámba mert suli van. Majd beront az öcsém egy vízipisztollyal és ébreszt avval. Ilyenkor mindig csurom vizes volt pizsamám és a takaróm és a vége mindig az volt hogy a földbe döngöltem Kayt. De ez most nem így volt. Nem volt suli csak a tánc, nem volt Kay a vízipisztolyával és nem lett vizes a takaróm és a pizsamám. Bevallom kicsit hiányzott ez az egész már valahogy megszokott volt ez nekem. Próbáltam halkan felkelni de feltűnt hogy Stella nem volt az ágyában. Tuti megint Saraval bújják a hülye laptopjukat és együtt röhögnek mindenféle baromságon meg pasikon. Sejtésem szerint. Felvettem kis mamuszomat és elindultam kicsoszogva a a konyha irányába hogy reggelizhessek valamit. A nappalin keresztül haladtam át ahol senki és semmi. Síri csend volt. Mentem tovább a konyhába és Stella meg Sara ott vártak két melegszendvics társaságába és egy nagy pohár kakaóval.
- Mivel tegnap eléggé leszartunk gondoltunk ma meglepünk téged egy "luxus" reggelivel.- Sara.
- Sajnáljuk hogy nem figyeltünk rád tegnap, persze hogy mi is büszkék vagyunk rád..csak tudod nagyon belemerültünk a netbe de ígérjük több nem lesz ilyen.- Stella.
- Oké. Köszönöm a reggelit nagyon kedves. - mondtam majd megöleltem őket és együtt ettek velem. Nagyon jól esett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése