Helyzetjelentés

Hello Everybody! What's up? Magyarázattal tartozom.. mint általában.. Blogolni nincs időm.. és nagyon ihletem is nehezen van.. főleg ennél a blognál. Vannak ötleteim..de mind olyan unalmas..vagy nem is tudom. Edzések és a suli mellett nincs időm annyi írásra szóval, úgy döntöttem hogy ezt a blogot hamarosan befejezem. Valami lezárást fogok kitalálni, és 60-65 fejezet körül ennek a blognak véget ér a maga kis története. Őszintén ez volt az első igazi blogom. Kaptam remek kritikákat és véleményeket, és köszönöm akik velem tartottak és olvastátok ezt a kis blogot. Úgy érzem még van mit fejlődnöm és mvan mit tanulnom, ha sikeres akarok lenni ilyen téren. Hiszen,nagyon megtetszett nekem ez az egész és a suliban is  a fogalmazásaimra csak jó dicséreteket kapok,amik nagyon jól esnek. Szeretném valóra váltani az álmom,és író lenni amellett a munkám mellett ami leszek. Bár kitudja mi lesz,hiszen 14 éves vagy 10 napja volt a szülinapom előttem még az élet. Kitudja hogy alakulnak a dolgok. Minden esetre nagyon hálás vagyok nektek! 2. évadja nem lesz ennek a blognak. Úgy döntöttem egy teljesen újat kezdek tisztalappal,új ötletekkel. Tanultam új dolgokat,remélhetőleg jobb lesz mint ez. Még egyszer mindent köszönök.♥ Hamarosan jönnek az utolsó részek, figyeljétek a twitterem és olvassátok! Köszönök még egyszer mindent! I LOVE MY FOLLOWERS. x

Bia.~

Sorry.Sorry.Sorry.

Helló,mindenki!:) Bocsánat kéréssel tartozom..ismét.. Nem tudom.. hogy maradtak e ennek a blognak olvasói..remélem,Maradtak. Úgy terveztem a nyáron többet fogok blogolni mint gondoltam.. De.. nem így történt. Ez a nyár számomra nagyon sűrű volt. Sok minden történt ami jó. Leírhatatlan milyen volt ez a nyár. De,szép volt,jó volt, vége van. Úgy érzem egy darabig elég az állandó csavargásból és az egyéb hasonló dolgokból. Elfáradtam. Remek nyaram volt meg minden,csak egyet bánok.. az írást teljesen elhanyagoltam.. mindkét blogomnál. És én ezt nagyon röstellem.. legszívesebben visszatekerném az egész nyarat és minden este hoznék nektek újabb részeket. Ha írtam volna folyamatosan már rég a  második évadot írnám. De,nem így lett. Alig 4 nap és kezdődik a suli.. és nyilván többet leszek itthon mint gondolnám. Igaz,megfogadtam magamnak hogy teperek a tanulásban,de azt is megfogadom itt és most, hogy nem hanyagolom el az írást,hiszen az életemmé vált. A blogot folytatom. Mindkettőt. Még ma elkezdem az új fejezetet! Remélem..senki se felejtette el ezt a blogot. :) Még egyszer sajnálom,ígérem beleteperek és tényleg!:)

Bia.~

57.Fejezet

Végre..Végre NYÁRI SZÜNET VAN. Istenem..de vártam.. komolyan ez a rohadt suli minden időmet elvette.. DE VISSZATÉRTEM. Remélem nem feledkeztetek el nagyon a történetről..és még mindig furdal a lelkiismeret hogy alig tudtam sőt egyáltalán nem tudtam új fejezetet hozni..De már itt vagyok és teljes mértékben szabad perceimben hozom az újabb részeket!:) Szval..   Nem  húzom az időt, csak annyit mondok hogy, kellemes olvasást az 57.Fejezethez ! :) 

Bia.~ 

Pár percig Harry még mindig a 'Mi van?' fejével nézett rám én pedig megszólalni se tudtam. Eddig is a szavak nehezen jöttek ki a számon most pedig olyan érzésem volt mintha fojtogatna valaki és amiatt nem jön ki hang a torkomon. 
- De,miért akarják azt? - kérdezte Harry mire én csak felnéztem rá,és vállat rántottam.
- Hát... - kezdtem bele mondandómba. - A szüleim azt hiszik hogy egy idő után ennek a kapcsolatnak vége lesz.. Mert nekik az a bajuk hogy téged ismer gyakorlatilag az egész világ,körül vesznek a tini lányok százai meg minden és azt hiszik hogy előbb utóbb szakítasz velem mert találsz nálam jobbat is a Directionerek között vagy hogy is hívják a rajongóitokat. Meg hogy nem bírnám tartani veled a tempót és ritkábban találkoznánk a fellépések,a turnék  és a rengeteg interjúk miatt.. Hiába mondtam hogy nem lesz így meg minden nem hisznek nekem.. Vagy nem hisznek benned vagy esetleg bennem.. - a végén a szavak csak ömlöttek a számból. Harry meg csak nézett nézett és nézett..nem szólalt meg. 
- 1.Nálad jobbat nem találnák..soha. 2.Nálad szebbet és jobbat nem kaphattam volna..soha. 3.Nem értem hogy nem bírnád a tempót. Biztos nem hallottak még énekelni, és ez nagy hiba. 4. Nem értem,miért nem hisznek benned és bennem. Mert elengedtek Londonba táncolni.. hagyták hogy egyedül boldogulj távol az otthonodtól.Nagyon távol. 5.Szeretlek és nem értem miért nem hiszik el a szüleid.. - magyarázott Harry mire én csak elmosolyodtam. 
- Mivel ilyen aranyosan pontokba szedted a tényeket.. ötleted van amivel megváltoztathatnánk a szüleim véleményét? 
- Jelenleg nincs. De..ugye nem szakítunk? 
- Harry, hülye vagy? Előbb leszek pilóta mint mielőtt veled szakítsak.. soha nem hagylak el. - erre Harry csak elmosolyodott,jelezve azt hogy megkönnyebbült. 
- Mehetünk haza? - kérdezte, mire én csak bólintottam. Hívta a pincért,kifizette az italunkat majd távoztunk a kávézóból. Bepattantam a kocsijába,ő pedig mellém és elhajtottunk. Mikor már kocsival a mi utcánkba jártunk mondtam neki hogy ne a házamnál tegyen ki..nem lenne jó ha szüleim vele látnának.. ki tudja mit tennének velem. 
- Köszi hogy ideáig elhoztál. Majd még beszélünk. - mondtam Harrynek majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Ez csak természetes. - mosolygott majd majd egy puha puszit nyomott ajkaimra. Kiszálltam a kocsiból integettem bent ülő barátomnak majd elhajtott én pedig elindultam házunk irányába. Mikor hazaértem levágódtam a nappaliba a tv elé. Csak feküdtem és nem csináltam semmit se. Pedig tanulni kéne.. Hirtelen a bejárati ajtó csapódására riadtam fel,majd egy hangra lettem figyelmes. 
- Szia Allie. Mi volt ma a suliba? - pillantottam meg a szobaajtóba aput és  öcsémet. Ó,de jó hazajöttek ők is. Remek. 
- Semmi. - feleltem flegmán.
- Tanulnod kéne és takarítani.. 
- Jó a humorod apu. Én ma 100% hogy nem takarítok ki. Hulla vagyok. És tanulnom is kell. Fel is megyek a szobámba. - mondtam majd elindultam felfele a lépcsőn. Mikor mindig a takarítást hozza fel mindig kedvem van tanulni,az első két percben csak azért hogy ne kelljen takarítanom a szobámba..vagy épp máshol. Bementem a szobára,ráugrottam az ágyamra és feküdtem tovább.Közbe pedig a mobilomat nyomkodtam és teljesen elmerültem gondolataimba. Egy kis idő után letettem a telefonomat és tovább gondolkoztam..majd elnyomott az álom. 

Röpke helyzetjelentés.

Sziasztok. ! :) Bocsánat a fejezetek késedelmeiért megint.. és szerintem ezt még annyiszor elfogom mondani... De most egy rövid helyzet jelentés. Közeledik az év vége,mindenki jól tudja.. Javítási lehetőség ebben az utolsó hónapban van mindenkinek akinek csak kell.. Mivel hatosztályos gimnáziumba kerültem ebben az évben összesítve sokat rontottam tavalyhoz képest.. De viszont a második félévben javítottam és egyaránt rontottam is sajnos.. pl.töri vagy fizika. A tanulás miatt kevés az időm.. Nem tudom mit szólnának a szüleim a hármas törihez úgy hogy eddig ötös-négyes voltam.. Szóval,a helyzet a következő lesz. Amikor tudok mindig teszek fel új fejezetet. A twitterre mindig kiposztolom mikor várható új fejezet meg ilyenek úgy hogy figyeljétek : @JzsaBiankaa. Akinek tetszik az az ötlet hogy a facebookon létrehozok a blog nevével egy csoportot és oda posztolom ki mikor várható rész az kérem jelezzen vissza! Írhattok üzenetet, twitteren,vagy esetleg itt. Ne haragudjatok,holnap megpróbálom feltenni a fejezetet és igyekszem. Nyáron több időm lesz,hamarosan jön a második évad szóval figyeljétek! Írajtok,jelezzetek mi a véleményetek a facebookon lévő csoportról!:) Köszönöm megértéseteket ti vagytok a legjobbak! Love you all. xxx 

Bia.~

56.Fejezet

Sziasztok ! :) 12.000 + megtekintés, és a videómon csak nem 300 megtekintés! Ti vagytok a legjobbak,köszönöm! :) xxxx Ne haragudjatok hogy a fejezet késett,egy részt eltiltottak a nettől,más részt.. a rohadt iskola miatt időm se volt. :c De igyekszem. Kaphatnék 3 komit ehhez a fejezethez?:) Ha gondoljátok tegyetek fel nekem kérdéseket az ask.fm-en. Bloggal kapcsolatosan vagy amiről tudni szeretnétek. Nem húzom az időt kellemes olvasását! :) x 

Bia.~

*Másnap reggel*

Telefonom rezgésre ébredtem,bár először nem fogtam fel hogy most mi van. Miután leesett nekem hogy a telefonom rezeg,kinyomtam az ébresztőt és visszaesett a fejem a párnára. Utána rá két percre anya nyitott be a szobámba. 
- Allie,kelj fel el fogsz késni. - szólt be anya,majd ki is ment a szobámból. Nagy nehezen kikeltem az ágyból és ruhás szekrényemhez 
vánszorogtam. Kikaptam egy lila pólót és egy farmert a szekrényből majd átöltöztem. A fürdőszobába mentem megmosakodni és rendbe szedni magamat. Kifésültem a hajamat,majd kiengedve hagytam. Lementem felvettem a cipőm anya a kezembe nyomta  a reggelimet majd köszönés nélkül távoztam. Elindultam a legközelebbi buszmegállóba hogy ma kivételes alkalommal busszal menjek suliba,mert eddig mindig anyu vagy apu elvitt engem kocsival. Mikor odaértem a buszmegállóba Annet pillantottam meg aki mobiltelefonját nyomkodta. Odasiettem hozzá,majd egy öleléssel köszöntöttem.
 - Hogy-hogy nem a szüleid visznek a suliba? Mindig ők visznek. - kerekedtek ki Anne szemei. 
- Hát.. ma nem visznek. Én akartam így. Most amúgy se vagyok velük valami jóba. 
- Min vesztetek össze?
- Igazából.. csak én haragszom rájuk. Azt akarják hogy szakítsak Harryvel,mert előbb-utóbb csalódni fogok benne.. meg sztár és több ezer lány rajongója van, nem lesz ideje velem foglalkoznia a turnék és az interjúk miatt meg ilyesmiket vágtak a fejemhez. - magyaráztam el Anne-nak majd megérkezett a busz. Anna csak pislogott először mikor elmeséltem. Felszálltunk a buszra és leültünk hátul egymás mellé. - 
- Szóval.. anyudék szét akarnak szedni Harryvel? - tért vissza a témára Anne. 
- Nem.. csak nem akarják hogy csalódjak.. De nem hiszik el hogy,mindig mellettem lenne. Vagy csak az nem tetszik nekik hogy pont Harry Stylesval vagyok együtt akit a fél, ja nem az egész világ ismer gyakorlatilag. - magyaráztam el neki. Az egész utat végig beszélgettük ami még körülbelül egy 10 perc volt. Ebben a 10 percben mindig más volt a téma. Mikor a busz már a sulihoz ért,leszálltunk a hátsó ajtón majd az iskola felé igyekeztünk. A becsengetés előtt mindig sokan beszélgetnek az iskola előtt. Daisy,Sophie,Gabe és Jason kiguvadt szemekkel néztek rám ahogyan leszállok a buszról Anne-val és elindulok feléjük. Igen..ritka hogy én busszal járok suliba. 
- Miss.Joshson busszal jött iskolába? - kérdezték egyszerre.
- Hosszú és komplikált hogy én miért busszal jöttem. De szerintem egy darabig busszal is járok majd suliba.  
- Van otthon valami? - kérdezte Jason. 
- Igen, de az most nem fontos. Oké? 
- Jó,te tudod. Képzeld el.. Gabe-nak barátnője van! - mondta Sophie mire Gabe homlokon csapta magát és halkan mondta :
- Sophie.. nem meg mondtam? 
- Na ki az már te hős szerelmes? - kérdeztem,majd a szemöldökömet kezdtem huzogatni. 
- Nem idevalósi. Londonban született. Találd ki Allie. - röhögött Jason.
- Melyik a két táncos tesó közül barátocskám? - mosolygott Anne.
- Harriet? - kérdeztem mire Gabe csak mosolygott,majd bólintott egyet. Kérdezni akartam hogy mikor,történt ez,hol és hogyan de arra már nem maradt idő mert becsengettek és órára kellett mennünk. De majd Harrietet úgy is ki fogom faggatni majd. Hat órátszenvedtem végig utána pedig egy dráma szakkört. Miután kijöttem ebédelni siettem majd ebéd után ki a parkolóba megkeresni Harryt. Egyből megpillantottam. Kocsijának volt dölve és mobilját nyomkodta. Elköszöntem a többiektől majd elindultam felé. 
- Látsz te még a hajadtól egyáltalán? - kérdeztem, mire ő csak felnézett az arcomra,majd elmosolyodott. 
- Téged,bármikor. - mondta,majd egy puszit nyomott az arcomra. - Na mi a baj? 
- Majd elmondom, csak üljünk be valahova. Oké? 
- Ajh.. jó. De ha ott nem mondod el.. kiakadok. - mondta majd a másik oldalra szaladtam. Kinyitottam a kocsi ajtót,bepattantam az anyós ülésre és bekapcsoltam a biztonsági övemet. Harry is beszállt az autóba majd elindultunk. Házunktól nem messze ültünk be egy kávézóba. Rendeltünk egy-egy shake-t majd Harry nyaggatni kezdett.. 
- Na most már elmondod?
- Annyira nehéz.. 
- Allie nyögd már ki.. - nyaggatott tovább. 
- Jó.. Harry.. a szüleim nem akarják hogy veled járjak. - mondtam ki nagy nehezen mire ő csak tátott szájjal bámult rám majd utána egy "Mi van?" fejet vágott. Tudtam hogy ez lesz... 

Videó.

Helló mindenki!:) Fontos bejelentéssel érkezem. *dobpergés. tadadadaaaaa* ELKÉSZÜLT A BLOGVIDEÓ!:DDDDDD  A link :http://www.youtube.com/watch?v=4NfmZPPJ23A Nos, igen ez még csak az első videó amit életemben készítettem.. de ettől  eltekintve nézzétek meg!:) Komizzatok ide vagy a videó alá mi a véleményetek róla! Tudom hogy nem a legjobb.. de azért érdekel mit gondoltok a művemről! :) Hamarosan jön az új fejezet, és köszönöm hogy ha komiztatok és megnéztétek ! :) x Hamarosan jelentkezem. xx 

Bia.~ 

55.Fejezet

Taratatta,új fejezet!:) Kicsit késett,de igyekeztem. Köszönöm az előző fejezetekhez a komikat,nagyon jól estek!:) A blognak lesz egy bemutató videója is. Ha készen lesz felrakom ide,hogy megnézhessétek!:) Na, kellemes olvasást az 55.Fejezethez! :) xx

Bia.~

Figyeltem ahogy a két testvér állandóan csak beszél beszél és beszél. Néhol Sophie és én elnevettük magunkat de van ahol a figyelmem teljesen másik irányba ment el. Leginkább azon hogyan maradhatnék Harryvel a szüleim beleegyezésével. Vagy igazából azon is gondolkoztam miért nem akarnak egy fiút sem a közelembe látni..nem halhatok meg öregen,magányosan 3 macskával... És nem értem Harryvel mi bajuk.. azon kívül hogy ismert eléggé a világban.. És még azt se tudom hogy elmondjam e neki vagy ne. Mindig amikor egy kicsit is boldog vagyok,ér valami. 

- Allie,figyelsz? - rángatta meg a vállam Sophie.

- Ne haragudj. Elbóbiskoltam. - magyaráztam ki magamat. 

- Mondd el. Mi nyomja a lelked? - kérdezte Emma. 

- Elmondom,csak nem itt. Öltözzünk és sétáljunk egyet. - adtam ötletet majd felkaptam magamra egy farmert és indultunk is. 

- Nyolcra jövök. - ordítottam majd becsaptam magam után az ajtót és elindultunk. Egy darabig sétálgattunk,beszélgettünk és lökte Sophie a hülyeségeit. Mikor már elég messze voltunk a házunktól leültünk egy padhoz. 

- Na szóval,mi a szitu Joshon? - nézett rám nagy szemekkel Emma. 

- Tudod,most izé Harryvel.. na összejöttünk.  Viszont.. a szüleim ellenzik hogy Harryvel legyek, mert, híres,sokan ismerik és nem tölthet velem annyi időt a turnék és az interjúk miatt és több ezer lány fogja később körül venni és akkor csak nekem lesz a rossz.. Most ha elmondom Harrynek mi lesz a reakciója? Egyáltalán most hogyan győzzem meg a szüleimet?.. Ha más nem lesz elszökök.. - meséltem el röviden,majd mindenki csak nézett előre ki a fejéből.

- Mondd el Harrynek minnél hamarabb. Holnap találkoztok? - kérdezte Sophie. 

- Igen. De ha el is mondom neki.. hogyan győzzem meg a szüleimet? 

- Tudják hogy éneklésben sem vagy semmi? - Emma.

- Dehogy. Soha nem énekelek otthon. Londonban is csak egy véletlen volt. Az kéne még hogy haljanak kornyikálni. Elég ha ti és a nagyszüleim tudjátok. 

- Az orrod előtt a megoldás. - kiáltott fel Harriet majd elkezdett ugrálni. 

- Még is mi? Énekeljek a szüleimnek evvel bizonyítva hogy Harry mellett a helyem,vagy mi?

- Nem.. Énekelj Harryvel a szüleidnek. - jelentette ki határozottan a három lány. Bamba fejjel bámultam rájuk.. még nem esett le amit mondtak.
- HOGY MI VAN?! - akadtam ki mikor leesett a dolog. - Viccesek vagytok.. én nem énekelek Harryvel, én senkivel nem énekelek többet nem énekes leszek emberek. Most mit érek el azzal ha Harryvel énekelek?
- Csak annyit hogy : Egy : a szüleid belátják hogy te is vagy ugyan olyan jó mint ő. Kettő : Harry szép beszédet mondana arról mennyire imád,már mióta. Három : És végül meg győzitek a szüleidet ezzel a produkcióval hogy igen is mellette van a helyed és tőle senki nem szakít el. Tádám! - oktatott ki Sophie. 
- Gondolkodj rajta. Aztán majd csörögj ránk. - mondták majd elindultak hazafele. Utamat én is hazafele vettem és egész végig ezen az éneklésen gondolkoztam. Meg azon hogy Harrynek hogyan magyarázom el a helyzetet. És hogy hol adjam elő ezt az énekléses dolgot vele. Annyi minden kavargott a fejemben. Mikor hazaértem kimentem a konyhába és csendes magányomban valami vacsora készítésének láttam. Anya és apa a tvt bámulták az öcsém meg gondolom a számítógép előtt ült. Megettem a szendvicsemet amit készítettem majd felmentem lezuhanyoztam,majd a szobámban ücsörögtem a laptopom előtt. Az ágyon teljesen elfeküdtem laptopom az ölemben és máson nem járt az eszem csak ezen az énekléses dolgon. Lehajtottam a laptopom majd felálltam és letettem az asztalomra. Visszafeküdtem az ágyamra és folytattam gondolkodásom. Félálomban voltam már,mikor hirtelen telefonom rezgésére riadtam fel ami a párnám alatt volt. Kivettem alóla majd megnyitottam az üzenetet : Szia Allie. Alszol már?  Holnap mikorra végzel a suliba? :)  Harry. x 

Gondoltam hogy ő írt. 

Igen alszok,azért válaszolok. :P Gyere majd a sulihoz kettőre. Remélem tudod hol van, vagy legalábbis reménykedem hogy eltalálsz oda. Holnap mondani akarok valamit. Fontos.  Allie. x 

Az sms-re hamar kaptam a választ. 

Oké,ne aggódj olyan béna nem vagyok hogy ne találnék el. Minden rendben van? Ugye nem valami nagy probléma?Na de most inkább hagylak aludni..de holnap mindenképpen mondd el, el ne felejtsd! Szép álmokat cukim. xxx ♥ Harry. x 

Cukim. De aranyoooooooooos. Oké, legalább egy fokkal nyugodtabban alszom hogy tudja hogy közölni akarok vele valamit. Legalább nem fog annyira meg lepődni vagy nem is tudom ilyenkor mit csinálnak a fiúk... Visszatettem a telefonomat a párna alá,majd hamar el is nyomott az álom. 

54.Fejezet

Sziasztok!:) Igyekeztem az új fejezetet hamarabb hozni. :) Ez után fejezet után minden vissza áll a rendesre. Egyik alkalomkor ezen a blogon lesz rész másik alkalomkor a másik blogomon lesz fejezet. Nem akarom húzni az időt. :) Kaphatnék 4-5 komit ehhez a fejezethez?:) Kellemes olvasást! xx 

Bia.~

Tétlenül ültem a szobámban és a történteket próbáltam felfogni. Találkozok Harryvel,végre együtt lehetek vele erre a szüleim bele avatkoznának. És miatta szenvedtem 4 héten keresztül meg a bűntudatom miatt most úgy érzem szenvedhetek a szüleim miatt. Neki támaszkodtam az ágyam szélének és csak a padlót bámultam.

Most azt se tudom hogy a szüleim ezt mennyire gondolják komolyan. Bekattantak.. vagy mi? Kopogást hallottam az ajtómon,majd hirtelen anya nyitott be.
- Bejöhetek? - kérdezte.
- Már bent vagy. - feleltem flegmán majd leült velem szemben a földön. Egy ideig kerültem a szemkontaktust anyával továbbra is a földet bámultam vagy éppen meredten bámultam magam elé. 
- Miért kell szakítanom vele? - törtem meg a csendet végül. 
- A te érdekedben. 
- Mi az én érdekemben? Most jöttem vele össze.. legalábbis úgy ténylegesen és már publikusan is. Nem akartam elmondani de.. ő az a fiú akit ott ismertem meg Londonban. Jó kezdetben nem mentek könnyen a dolgok közte és köztem.. és 4 hete se volt valami jó,mert én hülye voltam. Most minden helyre jönne erre te meg apa.. hát komolyan.. fel se fogtam anya. Mi okból az én érdekemben?.. 
- Nézd.. kicsim tudom hogy nem érted. De gondolj bele. Először is: Csak 16 éves vagy még csak a 10.-et most fogod befejezni a művészetin. Idősebb nálad..
- De csak két évvel. Idén lett 18 éves.
- Másik részt: Édesem! A One Direction az egyik legnépszerűbb banda a lányok körében. Túrnék,interjúk,fellépések,koncertek.. szerinted mennyi időtök lesz együtt lenni? Később mi lesz veletek? Több ezer lány.. kibírnád nélküle akár több hónapig. Ő nem tud örökké itt lenni Los Angelesben.. te meg nem lehetsz mindig a nagyinál. 
- Anya.. menj ki a szobámból. - utasítottam anyát aki szó nélkül fel állt és elhagyta a szobámat. Ott ültem a földön és csak anya szavai vízhangzottak a fejemben. Mert mi van ha valahol még is igaza van?.. Miért kell még suliba járnom?.. A szüleim miért nem fogadják el azt akit szeretek? Bár akárhányszor át jött Gabe vagy Jason esetleg Carl apám gyakran hallgatózott a szobám előtt.  Most nem tudom mit csináljak.. ha megint elszakadok Harrytől nekem olyan hulla hangulatom lesz mint még soha..mintha egy részem halna meg vagy tűnne el. Nem törődve semmivel eltereltem a gondolatomat a tanulás felé.  Miután kész lettem ismét kopogást hallottam a szoba ajtómon.
- Ha anya vagy apa vagy menjetek el és hagyjatok békén! - ordítottam ki,mire kis öcsém Kay nyitott be. 
- Nem vagyok még apa.. de egyébként keresnek. - mondta mire intett hogy kövessem.
- Még is ki?
- Négy lány. Az egyik Sophie a másik pedig Daisy de a másik kettőt nem tudom hogy kik.. életembe nem láttam még őket.
- Oké,köszi öcsi. - mondtam majd míg ő a nappaliba ment én az ajtóhoz sétáltam majd lassan kinyitottam. Kiléptem a küszöbön át majd megpillantottam a négy lányt. 
- Sziasztok.. várjunk csak.. Harriet! Emma! - ugrottam a nyakába a két szőkének. 
- Igen mi is örülünk. - válaszolták. 
- Mit kerestek itt? 
- Itt táncolunk jelenleg.. a tánc suli kiküldött minket. 2 hétig itt vagyunk. - válaszolta vigyorogva Emma. 

- Gyertek fel,rám fér most a baráti társaság. - mondtam majd be tessékeltem őket a házba. Felmentünk a szobámba és Harriet és Emma rögtön mesélni kezdtek mi történt az elmúlt 4 héten Londonban. 

53.Fejezet

Sziasztok. :) x Sajnálom hogy gyakorlatilag az új fejezet csak nem egy hónapot késett...Tudom,megint csak szavatkozok.. A suli,a tánc és a röplabda edzésektől alig van időm írni. Ráadásul most beteg is lettem.. De ezen most úgy döntöttem változtatni szeretnék.  Két blogom van ugye, ez meg a  Strange Life. A két blogra mindig felváltva írok részeket de most erre a blogra kivételesen dupla fejezet jön úgy ahogyan a másikra is dupla fejezetet raktam. Utána minden vissza áll a rendesre. Ezentúl a fejezeteket általában kedd esténként péntek esténként és vasárnap esténként lesznek fent. Ha bármi közbe jön írok a csevegőbe hogy a rész késik xy ok miatt, de remélhetőleg nem fog!:) Még egyszer elnézést a késedelmekért! :(  Ne haragudjatok én nem így akartam ezt.. Minden álmom a blogolás imádok írni és most nagyon bánom hogy késett a rész. Szóval még egyszer ne haragudjatok! Sajnálom! De nem szövegelek tovább..  Komizzatok,írjatok a csevegőbe és jelentkezzetek rendszeres olvasóknak is!:) Kellemes olvasást az 53.Fejezethez! x 

Bia.~ 

- Ugye kocsival vagy? - néztem kérdően Harryre miközben sétáltunk ki a parkból. 
- Igen. Miért? 
- Haza tudsz vinni?.. Házit kellene írnom holnapra.. és a szüleim leszedik a fejem hogy én még mindig nem vagyok otthon meg izé,tudod a szokásos. Meg,bemutatnálak ha már haza viszel..érted.
- Értem én. Akkor gyere. - mondta, majd megragadta a kezemet és húzott maga után. Ki vitt a parkhoz közeli parkolóba és a kocsijához vezetett. 
- Tessék itt van. Pattanj be. - mutatott a járműre. Csodálkoztam hogy nem vettem észre mikor a parkoló fele sétáltam el... Beültem Harry  mellé az anyósülésre be kapcsoltam az övemet,majd megvártam míg Harry beszál és beindítja az autót. 
- Merre laksz? 
- Majd mondom hol és merre menj,te csak vezess. - utasítottam Harryre mire ő csak elmosolyodott. 

*Sophie szemszöge*

Boltról boltra szaladgáltunk Daisyvel. Láttam hogy Louis és Zayn már kezdik unni a mi ruha mániánkat ezért kint maradtak a beltéri szökőkútnál. Be mentünk egy cipős boltba körül nézni. Tanácstalanul bolyongtam a csodás cipők között Daisyvel nem törődve aki már lehet azt se tudta hol van. Mikor végig jártam az egész boltot, Daisyhez mentem aki egy tornacsukával szemezgetett éppen. 
- Na,mi a helyzet? - kérdeztem mire ő csak rá nézett. 
- Mi lenne? Nem tudom mi legyen evvel a cipővel.. annyira tetszik de.. hahó Sophie figyelsz rám? - zökkentett ki Daisy a bámészkodásomból. 
- Ja,persze. Csak az a két lány nagyon ismerős.. - mutattam a két lányra aki egy másik soron nézegették a cipőket. 
- Nekem is.. Na oda megyek és megnézem őket. 
- Hülye vagy ne feltűnően.. jobb ha veled megyek. - jelentettem ki majd elindultunk a két szőke lány felé. Beálltunk melléjük és elkezdtük bámulni a cipőket.
- Emma,neked ez tetszik? -kérdezte az egyik szőke hajú lány.  Egy pillanat.. Emma?! 
- Emma?! Harriet?! - néztünk Daisyvel egyszerre a két lányra. 
- Daisy?! Sophie?! - nézett ránk a másik kettő lány majd hirtelen egymás nyakába ugrottunk. A boltból velük együtt mentünk vissza a fiúkhoz és úgy bolyongtunk a plázába. El se hittem hogy itt vannak. Azt ugyan nem értettem mit keresnek itt de nem is nagyon érdekelt. 

*Allie szemszöge*

- De én ezt.. Oké,Harry feladom hülye maradok örökre a matekhoz. - akadtam ki teljesen miután a matek házimmal szenvedtünk nálam. Igen sikeresen el tudtunk fél óra alatt kocsikázni a házamhoz.. bármikor mondtam hol forduljon le Harry mindig az ellenkezőjét tette és csak röhögött, míg én már azt hittem hogy fejbe vágom. Most is fejbe fogom vágni. Csak hülyeségeket mondott míg én házit próbáltam írni. A matek házinál már kikészültem. Nem tudtam mit csináljak ahhoz hogy végre segítsen nekem matekozni. Fel keltem a földről és az ablakhoz és sétálni kezdtem a szobámban,Harry pedig folyamatosan bámult. 
- Valaha én megírom ezt a matek házit? - mondtam majd helyet foglaltam mellette a ceruzámmal kezdtem szórakozni. 
- Dehogynem! Ahányszor rosszul válaszolsz a matekra annyiszor váglak fejbe a párnáddal. Oké? 
- Rendben van. - bólintottam mire elnyúlt a párnámért és fejbe vágott. - Nem erről volt szó. - mikor ezt kimondtam megint fejbe vágott. - Harry. - majd megint fejbe vágott. Megelégeltem és egy másik párnámért nyúltam majd hozzávágtam. Nem értette miért adtam neki.. De ebből elkezdődött egy egy párnacsata. Ütlegeltem a párnámmal ahogyan csak tudtam. Annyi időt se hagytam neki hogy levegőt vegyen. Ott futkároztam előle a szobában. Életem legjobb matek lecke írása.  Hirtelen anya nyitott be az ajtón. Hajam totál az arcomban volt alig láttam. Harry és én le fagytunk mindketten mint a szobrok mikor anya benyitott. 
- Harry.. keresnek téged. - mondta anya majd kiment a szobából. Lekísértem Harryt az emeletről egészen az ajtóig. 
- Holnap láthatlak? - kérdeztem majd nevetni kezdtem. 
- Hogy megint meg verj egy párnacsatában? Suli után megfelel kis asszony? 
- Meg. - bólintottam.  Hirtelen megfogta a kezemet és közel húzott magához. Puszit nyomott az arcomra majd ki lépett az ajtón és Niallvel elindultak Harry kocsija felé. Elindultam mosolyogva vissza a szobámba mikor anyáék szóltak hogy beszélni akarnak velem. Követtem őket a konyhába leültünk mindannyian az asztalhoz.
- Allie beszélni szeretnénk veled Harryről meg a ti kis kapcsolatotokról. - kezdte apu a mondandót.
- Hallgatlak titeket.
- Szóval,Harry nagyon rendes fiú, és látszik rajta hogy ő tényleg szeret téged. Viszont nem javasoljuk hogy együtt legyetek. 
- Még is miért nem?! 
- Kicsim, igen mozgalmas élete van. Hírnévvel rendelkezik. Turnék,interjúk stb. Képes vagy rá örökkön örökké várni hogy egy nap együtt legyetek mint egy igazi család? Nem akarjuk hogy boldogtalan legyél és hogy örökkön örökké várj rá,turnéból hazajövet vagy ilyesmi csak hogy újra lásd. - a szüleim mondandójára nem válaszoltam. Faképnél hagytam őket és a szobámba futottam. Nem tudtam felfogni nem értettem ezt az egészet. Minden végre helyre jön erre a szüleim az életembe avatkoznának.. fel se tudtam ezt az egészet fogni. Nem hittem el azokat amiket mondtak. 

52.Fejezet

Köszönöm szépen a 4 komit az előző fejezethez és nahát, 9000+ a oldalmegjelenítés ! :) Nagyon köszönöm nektek,imádlak titeket ! ♥ Itt is az újabb fejezet remélem, tetszeni fog. :) Kérlek titeket komenteljetek, jelentkezzetek rendszeres olvasóknak ! Na kellemes olvasást,nem húzom az időt. xxx :)  ui. lájkoljátok kérlek ezt az oldalt nagyon fontos lenne nekem : One Direction 4ever. Előre is köszönöm. :) xxx 

Bia.~ 


Kétségbeesetten bolyongtam a nagy parkban. Hirtelen mobil telefonom csörrent meg. Kikaptam pulcsizsebemből és bele szóltam :
- Halló? 
- Na mi a helyzet? - hallottam a telefonba Daisy hangját úgy hogy közbe Sophie kérdezősködik egyfolytában. 
- Semmi..8-szor mentem körbe a parkban és a talpam kikészült.. és semmi..sehol nem láttam..és lassan haza is kéne mennem leckét írni. Még mindig a plázában vagytok? 
- Úton vagyunk haza fele Louis autójában. Te pedig ne aggódj,megtalálod. 
- Jó. - kinyomtam a telefont majd csalódottan visszatettem pulcsi zsebembe és addig sétáltam míg nem találtam egy üres padot. Végül már nem bírtam sétálni így a fűben foglaltam helyet. Felhúztam a két térdemet,átkaroltam majd lassan könnyek kezdtek végig folyni az arcomon. Már ez az egész jobban kezdett fájni mint az előtt. Itt van Harry tőlem egy karnyújtásnyira és semmi..és még jobban hiányzik mint eddig. Igen elszúrtam.. vagy csak direkt elkerül mert ennyire haragszik rám. Fáj az a tudat hogy valahol itt van..csak én nem találom..pedig annyi mindent elmondanék neki. Legfőképp azt hogy szeretem. Egyre jobban potyogtak a könnyek végül már elég hangosan szipogtam. Dühös voltam és csalódott..Dühös magamra mert egy idióta vagyok és csalódott mert nem találtam sehol sem Őt. Akárhova nézek ő jut eszembe. Ahogyan mosolyog..ahogy nevet..ahogy a haját piszkálja.. ahogyan ügyetlenkedik az óráimon..ahogy hozzá bújok a Nando's-ba.. Legszívesebben most kifutnék a világból egyesegyedül. Ültem és csak sírtam. Hangosan szipogtam és könnyeimtől már alig láttam. Bár itt lenne. Megkönnyebbülnék ha már csak látnám. Hogy átöleljem..bár itt lenne.. Jobbnak láttam ha hazamegyek és otthon sírom ki magamat. Feltápászkodtam beletöröltem arcomat pulcsim ujjába majd futásnak eredtem. Senki se lásson engem..reménykedtem egy kicsit is és azt is elvesztettem. Tényleg igaz az a mondás hogy a remény hal meg utoljára...mert bennem meghalt. Egyre gyorsabban futottam majd a park kijáratánál a földre kerültem. Neki mehettem valakinek. 
- Ne haragudj jól vagy? - segített föl egy fiú a földről majd egy padra ültetett. Arcát nem annyira láttam mert kapucnit viselt. 
- Persze. Azaz kicsit fáj a fejem,de semmi bajom. Az én hibám. Nem vagyok túl jó passzban és egy fiút kerestem. - mondtam majd a fejemhez nyúltam. 
- Tessék. Igyál egy kicsit. - nyomott a kezembe egy üveg vizet én pedig belekortyoltam. - Milyen fiút kerestél? Te sírtál? 
- Ugyan..nem érdekes..már nincsen itt egyébként se. Vagy én vagyok ilyen szerencsétlen vagy annyira utál hogy el került direkt.  
- Miért? 
- Nem akarok róla beszélni,de a lényeg az hogy.. Londonban voltam úgy mond vehetjük "tovább képzésnek" és ott ismerkedtem meg a fiúval. Kezdetben a dolgok nem annyira jól indultak,mert már az első találkozásnál veszekedtünk. Aztán jóban lettünk én meg bele zúgtam csak nem ismertem be magamnak és csodálkozott hogy fáj az hogy összejött az egyik barátnőmmel akivel Londonban voltam. Mindegy aztán lenézett és mikor bocsánatot akart kérni elütötte egy autó és gyakorlatilag egy kórházban békültünk ki. Aztán beismertem magamnak hogy szeretem meg minden,de bebeszéltem magamnak hogy nem illünk össze,meg hogy külön világból valóak vagyunk stb..aztán... hazahívtak minket de én nem szóltam neki..és állítólag szeret jobban mondva szeretett. Csak egy butaság miatt volt ez az egész meg az én hülyeségeim miatt..mert én nem mondtam meg neki..ha szóltam volna neki, tuti nem így lenne most az egész és én mindenbe bénáznék. Röviden ennyi. 
- Értem. Fáj még a fejed? - kérdezte majd gyengéden a homlokomhoz nyúlt. Egy pillanatra kirázott a hideg és furcsán éreztem magamat. Azt se tudom ki ő. 
- Már nem annyira. Köszi.
- Ja,egyébként hogy nézett ki a fiú akit kerestél? Neve? Ilyesmiket mondj hátha tudok segíteni. 
- Hát jó. Harrynek hívják. Magas. Göndör,bozontos haja van. Édesen mosolyog. És pont olyan zöld szeme van mint..mint a tiéd. Aranyos..perverz..remekül énekel és egy idióta állat, aki alig tud táncolni. De ő így tökéletes.  - mondtam majd villogtattam egy halvány mosolyt majd az ismét eltűnt. 
- Mi az hogy nem tudok táncolni?! Én igen is jól táncolok! - háborodott fel a fiú amit kicsit kezdtem furcsálni. Az arcomról lefagyott az a halovány mosoly is. A srác a szájához kapott majd engem bámult nagy zöld szemeivel. Sokkot kaptam. Ha ez Harry én..én.. nem tudom mit csinálok. Lehet csak álmodok annyira neki mentem annak a valaminek vagy valakinek. Igen,tutira alszok. Ez csak egy rémálom. Vagy képzelődök. Nyeltem egy nagyot majd remegő hangon megszólaltam : 
- Ha-Harry? 
- Igen..én vagyok. - na most kaptam sokkot. Lefagytam. Teljesen lefagytam. Nem hittem el hogy most itt van előttem négy hét után teljes életnagyságban. 
- Ne-nem úgy kellett vo-volna hogy én találjalak meg? - dadogtam. Harry csak egy kicsit elmosolyodott e én még mindig nem fogtam fel mi van.  Felálltam a padról   majd egy fához sétáltam oda és vissza oda és vissza. Harry is felállt a padról és csak engem bámult mit csináljak. Annyi minden kavargott a fejemben. Most mit csináljak? Ugorjak a nyakába? Szavatkozzak és magyarázzam meg a történteket? Fussak? Sikítsak? Mit tegyek? Most be ne ijedjek. Oké lassan visszasétáltam hozzá és megálltam előtte. A pillangók kiakarták szúrni a gyomromat és a hirtelen a hideg futott végig rajtam mikor azokba a szemekbe néztem. 
- Öhm..egyrészt én akartalak megtalálni.. Na oké nézd Harry, én ezt nem így akartam..én nem akartalak szó nélkül ott hagyni én csak..én csak féltem. - magyarázkodtam majd nyeltem egy nagyot és ismét könnyeimmel küszködtem. 
- Még is mitől? 
- Attól hogy,te nem úgy érzel irántam ahogyan én irántad. Nézd..én...szer..szeret..szeretlek. - mondtam mire Harry száját az enyémhez tapasztotta,abból pedig egy szenvedélyes csók lett. Mikor elváltak egymástól ajkaink megszeppenve néztem rá ő meg megint csak mosolygott. 
- Nem kéne annyi dologtól félned. Mert amitől félsz az lehet hogy éppen más hogy fog történni. - Harry nyakába ugrottam,szorosan majd szorosan öleltem és a fülébe súgtam : 
- Hiányoztál. - Ja,egyébként király a pulcsid..és mi az hogy nem tudok táncolni? - ennél a kérdésnél nevetni kezdtem majd kézen fogva elindultunk haza.  Igen Styles nem is te lennél..

51.Fejezet

Sziasztok! :) Köszönöm a  8622 oldalmegjelenítést.♥ Meg is hoztam az új fejezetet,remélem tetszeni fog. :) Köszönöm az előző fejezethez a 4 komit. :)  Most is kérhetek megint 4-5 kommentet? Kellemes olvasást,ha akartok iratkozzatok fel rendszeres olvasóknak!:) xx

Bia.~ 

*Liam szemszöge*

- Oké,bocs srácok én ezt nem bírom,meg keresem Harryt. - álltam fel magabiztosan hiszen 2 óra elteltével, sem jött haza Harry úgy éreztem beszélnem kell vele. Felöltöztem majd keresésére indultam.

Mikor az utca végére értem ott akadtam el..most merre keressem? Hova mehetett? Nézzük meg a közeli helyen amerre gyakran jár például a kis parkot a közelben. Szerencsémre ott volt. Egy padon ült  és az előtte elhaladó embereket nézte. Lassan odasétáltam hozzá mire ő felnézett rám de le is hajtotta a fejét.

- Leülhetek melléd? - kérdeztem tőle.

- Persze. Végülis van hely. - mutatott maga mellé.

- Jól vagy? 

- Aha,persze. Minden mesés és szép. Semmi okom nincs szomorkodni ugyan dehogy nincs. Mindössze csak szó nélkül lelépett az a lány akit szeretek. Nincs is okom szomorkodni,egyáltalán.

- Harry...ő így látta a legjobbnak. Bár én magam sem értem miért nem szólt..talán félt mert már csalódott és nem akart megint. De hidd el nagyon szeret még most is,tuti neki se könnyű most. A félelem uralkodik rajta.

-  Ha hamarabb lépek akkor mi már rég együtt lennénk. Ha nem töröm össze a szívét akkor amikor összejövök Saraval  nem történt meg volna mind ez.  Már az elején megfogott mikor a kis vitáknál visszaszájalt. Most pedig elengedtem..Én barom!

- Harry nem vagy barom. Csak néha.. de nem vagy amúgy. Ő félt szeretni,te meg féltél neki megmondani. Ugyan olyan hibás vagy mint Allie. Ő okkal félt szeretni meg tudod milyenek a lányok,tele beszélik a fejüket idiótaságokkal. Ha beszélni akarsz vele cselekedj. Hívd fel! 

- Szerinted az alatt a két óra alatt mit próbálgattam?! Nem veszi fel nekem..nem válaszol az sms-re. Semmire se reagál. 

- Akkor van egy ötletem Styles de ahhoz haza kell mennünk hogy közölhessem a fiúkkal. - mondtam Harrynek aki csak bólintott majd elindultunk haza. 

*Allie szemszöge*

Négy  hét telt el azóta mióta eljöttem Londonból. Iszonyatosan bűntudatom lett azóta.. és hiányzik az az egész amit ott éltem át..még ha néha nem is volt jó. Senkivel sem beszélek a suliba magamnak vagyok el csak. Kerülöm a barátaimat velük se nagyon beszélek pedig nincs sok okom rá.Próbálnak belém életkedvet tenni de semmi haszna nincsen. Néha elővillan egy
 halovány mosoly és az is általában hamis mosoly de semmi más nem tör ki belőlem. Nincsenek gyakori röhögőgörcseim,se ritka "szőke" pillanataim , és semmilyen hülyeséget nem csinálok amin mosolyoghatnék. A táncórákon egyre többet bénázok és nem is énekelek már. Nincs hangulatom az élethez magam alá kerültem a saját hibámból. Úgy érzem teljesen meg is érdemlem 
ezt az egészet hogy így 
magam alá kerültem. A szüleim sem értik hogy mi van se az öcsém. Se Gabe, se Jason. Nem mondok nekik semmit. Ha belegondolok már beleborzongok és a sírás jönne ki rajtam. Szerdai napon mentünk először suliba Március 4.-én. Mindenki kérdezgette milyen volt és miket éltünk át,majd utána pedig folytattuk életünket tovább. Március 23-a hétfő,iskola. Ismét semmi kedvem
 se volt se felkelni se felöltözni 
se semmihez se. Életkedvem se 
volt mint ahogyan az elmúlt napokban. 
Bágyadtan besétáltam a fürdőbe rendbe szedni magamat.  Ki ez a lány a tükörbe? Aki fájdalmat okozott egy fiúnak csak mert félt?Rettegett attól hogy mit mond majd rá? Még szép hogy Allie Joshson. Megmostam a fogam,arcot 
mostam kifésültem a hajamat majd 
visszamentem valami hordható ruha után kutatni.  Egy laza rózsaszín feliratos póló egy sima fekete farmer és egy tornacsuka tökéletes lesz. A rózsaszín pólóra rávettem Jack Willses pulcsim majd a tükör elé álltam ismét.Jack Willses pulcsi..vajon mi van veled Harry? Nagyon utálsz most vajon? Hiányzol. Nagyon. Feltettem egy kis szempillaspirált és alapozót bőven elég lesz az arcomra.  Bőven elég lesz így is ronda vagyok.

- Gyerekek,gyertek! - szólt anyu majd Kayval lesiettünk az földszintre. A kezünkbe nyomta a reggelinket,majd kimentünk és beszálltunk a kocsiba. Igen irány az iskola. Először Kayt kiraktuk az általánosnál majd anya vitt engem tovább a művészeti gimibe. 

- Allie biztos nem történt veled semmi se? Történt valami Londonba? Bántott valaki? Fiú van a dologban?  - próbált faggatni anyu és sikeresen rá talált a lényegre szóval megint a sírás ellen küszködtem. 

- Anya,nem történt semmi,csak szimplán kimerültem. Most is leterhel a suli és még vissza kell szoknom az eredeti átlagos életemhez.

- Oké Allie, ha te mondod. De bármi történt kérlek mond el segítünk. 

- Oké anya. De hidd el semmi sincsen. Ne nyaggass állandóan.- semmi kedvem se volt anyával beszélgetnem. Kiszálltam a kocsiból majd besétáltam a suliba. Elindultam a szekrényem felé minden embert kikerülve és nem törődve velük. Nem foglalkoztam senkivel se. Bepakoltam a szekrényembe a cuccaimat,majd indultam volna a matek teremhez ha Anne,Sophie és Daisy nem állják utamat. Sophie különösen vigyorgott..csak azt nem tudtam hogy miért.

- Sziasztok. - mondtam majd kikerültem őket és mentem tovább. Senkihez sincsen kedvem. Alig vártam hogy a napnak vége legyen. Egyedül magányomban leültem ebédelni. Étvágyam is elment az ételt csak tologattam a tányérban. 

- Szia Allie. Leülhetek ide hozzád enni? - kérdezte Daisy majd bólintottam. 

- Allie.. nem maradhatsz ilyen bánatos örökre. Őszintén most mi bánt? 

- Szimplán bűntudatom van. Nagyon.  Ha már annyit hallok hogy One Diretion a gyomrom összeszorul és a sírás ellen küszködök. És rettenetesen bánom..és hiányzik.

- Harry? 

- Igen. Nagyon.. már annyira bánom hogy nem mondtam neki meg hogy szeretem.. hogy vele akarok lenni. Nagyon hiányzik Daisy..mindennél jobban. Csak még egyszer látni akarom a mosolyát és a zöld szemeit és göndör fürtjeit. 

- Megértem. De nem maradhatsz ilyen állapotba tovább. Ma elmegyünk a plázába ha tetszik ha nem. Világos? 

- Ha te mondod Daisy. Csak előbb vigyük haza a cuccokat. Tőlem úgy sem laksz messze. - megállapodtunk Daisyvel majd ebéd után hazabuszoztunk. Átmentem Daisyékhez és az anyukája pedig elvitt minket a plázába. Őszintén nem volt kedvem menni vásárolni. De végülis Daisynek abban igaza volt hogy nem mehet ez így tovább. Úgy hogy ma mosolygok akkor is ha nincs kedvem és energiám sincs. Kiraktak minket a pláza parkolójában, mi pedig besétáltunk. Daisy maga után vitt mindenhová sorra próbálgatta a pólókat,farmernadrágokat,pulcsikat,cipőket mindent amit lehetett. Járta a boltokat én meg csak mentem utána és a kirakatokat néztem. 

- Allie,hoznál nekem ebből a kék felsőből nagyobb méretet? - kérdezte majd a próbafülkéből kidobta a ruhadarabot. Elindultam visszavinni majd egy ismerős arcot jobban mondva arcokat pillantottam meg. Csíkos póló..piros nadrág mellette pedig egy vörös hajú lány. Lassan elindultam feléjük hogy nem halucinálok e. 

- Louis?! Sophie?! - néztem rájuk kikerekedett szemekkel mikor megláttam őket.

- Öhm..izé..szia Allie.. - mondták egyszerre. Nem hittem el hogy ők most itt vannak és látom őket habár,Sophiet nem újdonság látni a négy hét alatt de Louis. Még is mit keresnek itt?..Pont itt?..Egyszerűen fel se bírtam fogni..
- Na mizu? - jött oda Daisy is vigyorogva.
- Várj Daisy. - mondtam,majd hátat fordítottam és elkezdtem beszélni. - Oké..elszámolok szép lassan háromig és mire meg fordulok csak Sophie fog előttem állni és senki se lesz mellette..1...2...3. - megfordultam de Louis még mindig ott volt és csak nevetett. Még mindig nem fogtam fel hogy mit keres itt. 
- Sophie..biztos az a Louis áll melletted?
- Igen. - mondta határozottan Sophie mire Zayn is odajött Daisyhez és megölelte.
- Mi folyik itt?! - szaladtam ki a boltból és egy padra ültem a beltéri szökőkút mellé. Arcomat kezeim közé temettem és próbáltam felfogni a látottakat. A többiek  utánam jöttek majd Daisy karolt át.
- Jól vagy Allie? 
- Ugy rosszul láttam? Ugye nem voltak itt? Annyira bűntudatom van hogy már őket is látom! Daisy azonnal vigyél orvoshoz! 
- Allie..kérlek nézz fel és légyszíves próbálj meg nyugodni. - mondta Daisy majd felállt. Oké..lassan felemeltem a fejemet és megint Zaynt és Louist pillantottam meg.
- Meg se ölelsz minket? - nézett rám Louis kiskutyaszemekkel mire mindkettő nyakába ugrottam és mondogattam folyamatosan hogy 'Úristen! Nem hiszem el!'. Daisy és Sophie karba tett kézzel néztek és mosolyogtak. 
- Szóval..most szépen leülünk és elmondjátok mi van. - oktattam ki őket majd visszaültem a padra. 
- Oké.. Szóval Zaynék tegnap érkeztek meg és egy darabig itt lesznek. Ha directioner lennél akkor tudhatnád hogy itt forgatták L.A.-ban az első videóklippjüket.  Elég gyakran járnak ide és felhívtak minket hogy jönnek és..érted na. - mondta Daisy Sophie pedig csak folyamatosan bólogatott. 
- Várj tehát ez azt jelenti hogy a bandából csak ti ketten vagytok itt vagy mindenki? 
- Mindenki alatt tényleg mindenkire gondolsz vagy csak ez a 'mindenki' Harryt takarja csak nem kérdeztél rá konkrétan? - értetlenkedett Louis. 
- Nem mindegy? Itt van az egész banda vagy nincs? Egyikőtök igazán válaszolhatna nekem.
- Igen Harry itt van a városban. És igen mindenki itt van. - mondta Zayn. Egyszerre boldog lettem és féltem is. Mit szól ha meg lát?.. Látni akartam mert borzasztóan hiányzott de megint a félelem gyötört mi lesz ha meglát.. Megint ez a hülye félelem.. 
- Srácok Harry hol van? - kérdeztem csillogó szemekkel. 
- Mikor eljöttünk a hotelból azt mondta elmegy sétálni a nagy parkba. Az a plázától nem messze van. 
- Köszi. Daisy mi még ezért számolunk! De elmehetek ugye? - néztem rá csillogó szemekkel.
- Ez az az Allie akit mi megismertem még anno. Menj csak legalább meg úszom akármit is kapok. - mikor kimondta a mondatot szó nélkül ott hagytam őket és futottam ki a pláza kapuján. Most mindenre van lehetőségem. Még kitudom javítani amit elrontottam.

50.Fejezet

Köszönöm az előző fejezethez a 4 kommentet nagyon jól estek. :) Kerek fejezethez érkeztünk .. 50. FEJEZET ! Igen na ez már szép. :3 Ehhez a fejezethez kérhetnék megint 4-5 komit? :)  Barátnőmmel kezdtünk egy blogot : She has never let me down. Akit érdekel kukkantson be, már kint van a második fejezet is! Jöhetnek ide is komik. :)) Ja,és sajnálom hogy a fejezet későn jött a blogolást a félév miatt nem tudtam folytatni sajnos. :c De a félévnek vége én pedig megpróbálom a  részeket gyakrabban hozni. :)  Nem húzom az időt, kellemes olvasást ! :) x 

Bia.~

Miután kibeszéltük magunkat a mosdóban Harriettel visszamentünk a többiekhez. Helyet foglaltam Harry mellett és meg se szólaltam magamhoz vettem az italom és szürcsölgettem. Ne szóljon hozzám senki mert rá köpöm a a Sprite üccsim amit nem szivesen teszek mert imádom. Mikor már mindenki megevett mindent fogtuk magunkat és távoztunk a Nando's-ból és elindultunk haza. Csendben ültem a kocsiban hátul Niall és Emma mellett míg elöl Harriet ült Harry pedig vezetett. Megint csendben voltam,mennyit változtam. Eddig mindig szófosásom volt most pedig..csendben ülök. Mikor hazaértünk kiszálltunk a kocsiból a fiúk pedig mentek is tovább mert mennek studiózni vagy mi. Mikor a házhoz értünk megnéztem a postát. Rendszerint nem én szoktam de most nekem volt kedvem megnézni.  Felszaladtam a postával ledobtam a cipőm meg a kabátom majd leültem a nappaliba. Néztem a leveleket hátha jött nekem valami de általában nem jön semmi érdekes. Csak most küldtek levelet a szüleim. Mikor majdnem minden nap beszélünk a neten vagy éppen telefonon. Most miért küldenének üzenetet? De nem csak nekem jött..mindenkinek a szüleitől volt.
- Csajok! Anyuék üzenetet írtak mindenkinek! - ordítottam el magam mire a lányok villám sebességgel rohantak be hozzám a nappaliba.
- Mit lehet benne amit nem lehet sms-be vagy épp telefonon leírni? - értetlenkedett Sophie majd elvette a saját borítékát. 
- A javaslatom az..hogy nyissuk ki. - mondta Daisy. Egyszerre felnyitottuk és olvastuk. 
- Nem hiszem el..figyeljétek mit írtak. 

Allie. Tudom hogy milyen jól érzed magadat Londonba de lassan március és nagyon régóta távol vagy. Jött egy levél az igazgatótoktól  hogy a tehetségképzésetek lejárt mivel ezt határozta meg a kormány hogy aki úgy mond "cserediákként" ment ki külföldre annak haza kell jönniük és egy héten belül haza nektek is kell jönnötök és vissza menni az iskolába. Sajnálom hogy ezt nem telefonon mondom el,de ha ott mondom el neked de totál kiborulnál. Mint ahogy most ezt olvasod. Kicsim a borítékban benne van a repülőjegyed ami Március. 2-ra szól. Akkor haza kell jönnötök. Sajnálom.
Csók : Anyu és Apu. 

Mindenki csendben ült miután végig olvastam hangosan. Szinte mindenkinek ugyan az a szöveg állt az üzenetben hogy egy héten belül haza kell mennünk és befejezni a suli Los Angelesbe. - Most..ez ugye nem komoly..ugye? - kérdezte Anne akinek sírásra állt a szeme. - Ki van zárva..nem nem mehetünk el pont most! - Sophie egyenesen kiakadt. - Hagyjak itt mindent és menjek vissza a suliba?! Mi lesz Louisval na meg a fiúkkal?! Mi lesz a Kennedy tesókkal,Kathrinevel?! Mi lesz.a bandával?! Na és Harryvel és Allivel mi lesz?...Nem mehetünk el,nekem ez a hely az otthonomat jelenti. Sophie totál kiborult és a szobájába viharzott Anneval. Én és Daisy egyedül ültünk a nappaliba levelet szorongatva kezünkben. Valójában én sem akarok elmenni..a szívemhez nőtt a tánc tanítás.. meg azok akiket meg ismertem..a fiúk..és Harry. Tudtam hogy semmi értelme ennek az egésznek..mi soha nem lehetünk együtt..tudtam mindvégig. - Daisy..én nem akarok szólni a fiúknak hogy elmegyünk..Csak Emmáéknak és Kathrinnek. - mondtam majd egy könnycsepp gördült végig az arcomon. 
 - Miért nem akarod elmondani nekik? 
 - Elképzeltem azt ahogy elengednek minket és azt nézik ahogy fel száll a repülő. Én ezt nem akarom.. 
- Nem Allie..te Harrynek nem akarsz fájdalmat okozni ahogyan ő okozott neked mikor összejöttek Saraval.
 - Ha már nem lehetünk együtt..ennyitől hagyj kíméljem meg Daisy..Nekünk mennünk kell folytatni a művészetit. Gondolom be kell számolnunk mi történt velünk. És a fiúk nem hiányolnak minket legalábbis engem hisz..turné,studiózások,koncertek,interjúk mind várnak rájuk. Nekünk pedig be kell fejezni a gimit. - mondtam majd utána nagyot sóhajtottam. És igazából ezt az egészet most fogom fel..hogy el kell hagynom Londont..Angliát..egész Európát és vissza kell mennem Amerikába.. Los Angelesbe. Vissza a gimibe tanulni és tanulni majd befejezni a sulit és tovább tanulni. A legnagyobb problémám az hogy most tényleg nekem volt igazam. Hogy Harry és én soha a büdös életbe nem leszünk együtt. Az a jó az egészbe hogy most nekem lett igazam és nem a többieknek..viszont az a legrosszabb hogy itt kell hagynom és már nem válik valóra amit akartam..hogy vele lehessek. 

*egy héttel később. Március 2.*

- Eljött az idő. -keltett Stella felöltözve és átnézve a szobát. 
- Hiányozni fog ez a hely..nagyon.. az egészben a legrosszabb hogy a kis táncosaimtól se tudok elköszönni.. 
- Ha mennünk kell..akkor mennünk kell..de nekem is hiányozni fog Allie. 
Kimentem készülődni de a nappaliba szipogást hallottam. Sophie és Daisy ültek a nappaliba. Sophie orrát fújta Daisy pedig nyugtatta. 
- Minden rendben? - kérdeztem őket majd helyet foglaltam mellettük. - Louis és Zayn?
- Igen..ők tudják hogy megyünk haza. Direkt megkértük őket a többieknek ne mondják csak akkor ha már elmentünk. Főképp Harrynek.. - mondta Daisy.
- Tudod Allie mennyire fog fájni Harrynek az hogy nem vagy mellette és hogy nem mondtad el? Tudod hogy nekem mennyire fáj hogy Louistól kell távol lennem? Mindenki úgy fog hiányozni mint..mint neked a csoki. - mondta könnyek és szipogások közepette Sophie.
- Hidd el nekem..Harrynek jobb lesz így..és talán nekem is. 
- Ezt úgy mondod mintha elakarod felejteni. 
- Mert azt akarom. - mondtam majd a fürdőszobába rohantam és készülődtem. Mikor készen lettem minden teendőmmel utoljára végig jártam a házat ahol 5 hónapon keresztül laktunk. 
- Hé csajok,fogjátok a csomagokat itt a taxi. - mondta Sara aki az ablakból visszajövet mér fogta bőröndjeit és indult is le a lépcsőn. Mi is követtük bepakoltunk a csomagtartóba majd beszálltunk a taxiba és indultunk haza. Két taxival mentünk..én csak Anneval utaztam a többiek együtt. 
- Erre nem számítottam. - kezdtem a beszélgetést Anneval.
- Még is mire?
- Tudod úgy volt hogy nyáron New Yorkba utazom az unokatesómhoz Jadehez.. de helyette be kell fejeznünk a sulit otthon. 
- És akkor se szóltál volna Harrynek? - ennél a kérdésnél a számat félre húztam majd félénken megráztam a fejemet. Gyorsan bedugtam a fülemben a fülhallgatót hogy ez a beszélgetés ne folytatódjon hiszen a vége úgy is az hogy elbőgöm magamat. A reptéren ott volt Louis , Zayn Emma  Harriet és Kathrine. Elbúcsúzni jöttek. Könnyek között de megígértük hogy a kapcsolatot tartjuk. Mikor ahhoz értem hogy elköszönjek a két idiótától már a könnyek potyogtak a szememből. A nyakukba ugortam mindkettőnek és szorosan öleltem őket. 
- Vigyázzatok Harryre. 
- Ne aggódj. Te meg vigyázz magadra. - mondták búcsúzóul majd elindultunk hogy felszálljunk a repülőre. A szívem szakadt meg.. és mér egyre jobban éreztem hogy bűntudatom van hogy nem szóltam Harrynek,de így éreztem helyesnek. Hiányozni fog London. 

*Zayn szemszöge*

- Na gyere tesó,menjünk haza. - ütögettem meg Louis vállát majd elindultunk ki a kocsihoz a többiekkel.
- Zayn..Harryvel sőt a srácokkal hogyan közöljük ezt az egészet? - kérdezte Louis majd kifújta az orrát egy zsepibe. Miközben a lányokat hazafuvaroztuk egész végig azon gondolkodtam hogyan mondjuk el ezt.. Harry és Allie utoljára szerdán találkoztak.. és Daisyt nekem se volt könnyű elengedni, és mindegyik kis majom hiányozni fog. Miközben egyre közeledtünk a házunkhoz egyre jobban féltem hogy mik lesznek a reakciók. Mire számítsak? Kiborulnak nagyon? És Hazza? Egyre jobban kezdtem félni. Mikor beléptünk a házba Harry rögtön letámadott minket :
- Sziasztok. Nem tudjátok Allie miért nem veszi fel nekem a telefont? - kérdezte Harry kétségbeesett hangon. 
- Ülj le Harry. Liam,Niall gyertek egy kicsit! -  Hívta le Louis őket a nappaliba majd mindenki a kanapéra ült Louisval pedig a földön foglaltuk helyet. El se mertem kezdeni az egészet mondani,valahogy nem mertem. A szavak nem jöttek ki a számon a hangom csak remegett és megszólalni se tudtam. Így Louis vette át a szót. 
- Khm..szóval..nem könnyű erről beszélnem. Szóval Allie,Daisy,Sophie,Sara,Stella és Anne kapott egy levelet amin az állt hogy el kellett menniük..haza Los Angelesben, és Allie jobbnak látta azt ha nem szól. Legalábbis.. Ha..Harrynek. - Lounak itt elcsuklott a hangja nem bírt beszélni. Oké Zayn szedd össze magadat.
- Azért nem akart ő szólni mert..na jó oké szeret és te úgy hiszi nem és két külön világból származtok és úgy sem lehetnétek együtt a távolság miatt és érted..félt. De nagyon hiányozni fogunk nekik..és Harry. Allie vigyáz magára. 
Harry egyenesen kiakadt, Niall fel se fogta,Liam el se hitte és egész végig egy párnát ölelgetett. 
- Nem! Nem hiszem el! - ordított Harry majd felöltözött és kiviharzott a lakásból. Tudtam hogy így reagál rá.. Tudtam.. Indultam volna utána de Louis visszarántott és mondta :
- Hagyd. Hagyd dolgozza fel..most vesztette el Alliet nem hiszi még el először. Hagyd Zayn. 
Úgy tettem ahogyan Louis mondta. Nem mentem utána inkább otthon gubbasztottam a tv előtt.